A Széchenyi-díjas esztéta, az ELTE Esztétika Tanszékének korábbi vezetője 71 éves volt.

Bacsó Béla 1952 decemberében született Budapesten, itt végezte iskoláit is. Az ELTE oldalán olvasható életrajza szerint felsőfokú tanulmányokat az ELTE magyar-esztétika-népművelés szakon végzett (1972-1977). Pályakezdő éveit a Magyar Színházi Intézetben töltötte főmunkatársi beosztásban, ahonnan politikai okokból elbocsátották; később az ELTE Esztétika Tanszékére került oktatónak és kutatónak; adjunktusi, majd docensi, 2005 óta egyetemi tanári beosztásban dolgozik. A filozófiai tudományok kandidátusa 1992-ben, majd 2001-ben az MTA doktora. 2003-ban habilitált. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban és a Soros Alapítvány alkotói díjában részesült. Közben a JPTE frissen megalapított Esztétika Tanszékét is vezette 1995-től 1997-ig. 2000-2010 közt az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatójaként működött, 1997-től az ELTE Esztétika Tanszékének tanszékvezetője. Számos önálló szakkönyv, valamint több mint 130 tanulmány, kritika, cikk szerzője. 1991-1995 között szerkesztette az Athenaeum folyóiratot. Számottevőek fordításai is, fordított többek között Martin Heidegger műveket, művészettörténeti hermeneutikáról szóló egyetemi tankönyvet. 2020-ban neki ítélték a Magyar Filozófiai Társaság életműdíját.

Haláláról Janisch Attila filmrendező is posztolt közösségi oldalán, azt írta: “Béla volt (és marad) a legcsodálatosabb, legegyenesebb, legméltóságosabb ember, akit a barátunknak tudhattunk. A jellem, a műveltség és a tudás bevehetetlen és megtörhetetlen hegymagasa volt Bacsó Béla. Az emberi minőség egy minőség nélküli korban.”

Illusztráció: Depositphotos