Az állatvédelem és az állatmentés egyre nagyobb figyelmet kap, ami igencsak örvendetes. Szükség is van a hatóságok és a különféle szervezetek munkájára, hiszen a feladat rengeteg és sokrétű. Az igazi állatbarátok pedig nem válogatnak: mentenek, ha hívják őket. A közelmúltban egy gyönyörű nagy katonaarát sikerült megmenteni, vélhetően az utolsó előtti pillanatokban.

Nemrég írtunk róla, hogy a rendőrség minden állatkínzással kapcsolatos bejelentést komolyan vesz, ezért arra kérnek mindenkit, hogy ne nézzenek félre és ne legyintsenek: sokkal inkább tárcsázzák a 112-őt. Szintén ebben a cikkben hangzott el, hogy a rendőrség és az állatvédő szerveztek között megvan az együttműködés, ami szintén egy nagyon pozitív irányt vetít előre.

Az állatmentés azonban leginkább szervezetekhez, alapítványokhoz, civilekhez és a Természetvédelmi Hatósághoz kapcsolódik: ők mennek elsőként, ha bajban lévő állatról van szó.

Vannak azonban olyan speciálisabb igények szerint élő állatok, amelyek mentéséhez, segítéséhez és rehabilitáláshoz tágabb, pontosabb ismeret kell, mint például egy macska vagy kutya esetében. Ezért is van szükség többek között a Papagájmentő Alapítvány munkájára is, hiszen ők a legbonyolultabb esetekre is felkészültek.

Kell a tudásuk, a veszett helyzetet nem ismerő felfogásuk, hiszen nemrég is egy igencsak bonyolult esettel találták szemben magukat, amelyről dr. Dézsiné Szentes Veronika a Papagájmentő Alapítvány kuratóriumi elnöke és Kocsis Balázs, a Szurkolók Az Állatokért Állatvédelmi Alapítvány Győr egyik lelke beszélt a Győr+ Médiának:

„Befutott hozzánk egy jelzés, hogy Pérről eltűnt egy nagy katonaara papagáj, amely súlyosan veszélyeztetett fajként tartják számon a a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján” – kezdte Veronika, majd így folytatta: „Egy ilyen madárnak az értéke egyébként 1,5 millió forint. Elmondták a telefonban, hogy az eltűnése óta több fán is látták azóta. Kimentünk a helyszínre, a Xantus János Állatkert munkatársai is próbáltak segíteni. Láttuk mi is a papagájt, de nem tudtunk mit tenni. Előfordult már, hogy a tűzoltók segítségét kértük, de akkor velünk volt a madár gazdája is, így az a papagáj nem riadt meg, s nem repült tovább ijedtében. Ebben az esetben azonban sajnos ismeretlen maradt a gazda kiléte, legalábbis előttünk.” – ugyanis egy helybéli azt azért telefonon elmondta, többen tudják, hogy egy idősebb bácsi gondoskodik körülbelül fél éve a gyönyörű madárról, de nem szeretné felfedni a kilétét. Az óvatossága nem volt véletlen: a nagy katonaara CITES köteles madár, azaz a tartása bejelentési kötelezettséget von maga után, amely ebben az esetben elmaradt, tehát a férfi illegálisan tartotta a madarat.

„Annyit azért elmondtak nekünk, hogy a papagáj minden nap kap diót, amit nagyon szeret, ezzel talán sikerülne magunkhoz csalogatni… Reménykedtünk, de sajnos a napok teltek, s csak 4 nap múlva kaptunk újabb jelzést, mégpedig arról, hogy a madarat Töltéstaván látják. Siettünk, de megint elrepült, így a hang irányába mentünk tovább, keresztül szántóföldeken is; ahol már csak hétvégi házak vannak, s rengeteg kutya. Bevallom, csupán 1 százaléknyi esélyt adtam ekkor annak, hogy megtalálhatjuk és befoghatjuk…” – mesélte Vera, majd Kocsis Balázs vette át a szót, aki itt kapcsolódott be a mentésbe. Egyébként hozzájuk is sok bejelentés befutott a gyönyörű és hatalmas papagájról, de a kezdetektől látszott: nem könnyű esetről van szó… Az állatvédők azonban ritkán ismernek lehetetlent, főleg, ha összefognak!  

„A fa, amin végül megpillantottuk, egy zárt udvarban volt. Balázs Csabával, a Papagájmentő Alapítvány szakmai vezetőjével átugrottuk a kerítést, mert látszott, hogy vagy most fogjuk meg, vagy megint elveszítjük. Szerencsére abban a kertben pont nem volt kutya. Csaba a kezében egy maréknyi diót csörgetett, én meg egy befogó hálóval álltam készenlétben, hátha kell, ha úgy alakul. Csaba egyébként 25 éve foglalkozik papagájtenyésztéssel, tehát igazi szakértője ezeknek a madaraknak. Vera és Gunics Zoli a Természetvédelmi Őrszolgálattól kintről figyeltek, mert akkor tényleg azon múlt minden, hogy Csaba le tudja-e csalogatni a gyönyörű madarat.

Szerencsére a dió tényleg bejött, mert a papagáj elkezdett szép lassan lefele jönni. Bizalmatlan volt, de érthetően nagyon-nagyon éhes! Csaba pedig amikor alkalmas lett a helyzet, egy gyors mozdulattal ügyesen elkapta, és már hozta is a szállítódobozba, ahol a madár folytatta a falatozást. Nagyon kimerült és éhes volt, az utolsó előtti pillanatban sikerült megmenteni, én úgy gondolom…” – elevenítette fel a konkrét mentés pillanatait Kocsis Balázs, majd hozzátette, hogy értesítették a tényekről a Természetvédelmi Hatóságot. A Papagájmentő Alapítványnál végül már biztonságos helyen pihenhetett a végletekig elfáradt madár, amelyről másnap kiderült, hogy chippel ellátott, így akkor már megvolt a gazda neve és elérhetősége. Jelenleg várják a Természetvédelmi Hatóság döntését, hogy mi legyen a madár sorsa, a döntést ők hozzák meg.

S mivel a Papagájmentő Alapítvány a megalakulása óta az állatkerti minősítést is megkapta, így nyílt meg annak a lehetősége, hogy egy papír nélküli, szigorúan védett papagájt is befogadhasson és megfelelő ellátásban részesítsen. Ebben az esetben tényleg életmentésről volt szó, hiszen ez a közel 90 centiméteres madár már nem sokáig maradt volna életben kint a szabadban. Nem csak azért volt egyébként életveszélyeben, mert nem jutott megfelelő táplálékhoz, hanem mert ebből következően nagyon legyengült, így egy ragadozó állat bármikor elkaphatta volna…

Sikeres volt tehát a mentőakció, amely nem alakulhatott volna így lakosság segítsége nélkül, akik nem haboztak: tárcsázták a Papagájmentő Alapítvány számát, keresték a kapcsolatot az állatvédő, állatmentő szervezetekkel, nagyon helyesen. Felismerték, hogy a csodás katonaara élete veszélyben van, s igencsak rossz véget érthet a meglehetősen vakmerő kalandja, ami ki tudja, miért kezdődött el… Na meg persze kellett a lelkes, elszánt és szakértő beavatkozás is, mert Győrben és környékén minden állat megkaphatja a segítséget, amelyről tudomást szereznek a hatóságok, az állatvédő, állatmentő alapítványok és szervezetek.

Ne habozzunk hát értesíteni őket mi sem, ha úgy látjuk veszélyben van egy állat: akár négy, akár két lába van; akár szőrős, akár tollas, a legtöbbször tőlünk, emberektől függ az életük. Ne éljünk vissza ezzel a hatalomnak hitt áldással…