A gyermekkori szexuális abúzus bonyolult és alattomos módon szövi át a túlélők későbbi életét, élményvilágát. Gyermekkori tapasztalataink hatással vannak az önmagunkról, a világról és az emberi kapcsolatokról kialakított képünkre. A túlélők közül sokan anyagi helyzetük miatt nem jutnak megfelelői pszichológiai támogatáshoz. A Traumaközpont azért indított adománygyűjtést, hogy a terápiás segítség ne legyen kiváltság.

Felmérések szerint, 18 éves korig a gyerekek körülbelül 20%-a szenved el valamilyen szexuális abúzust. Lányok esetében ez a szám magasabb, egyes kutatások szerint akár a 60%-ot is elérheti. A fiúgyermekek 5-10%-át éri szexuális abúzus, de mivel az esetek egy jelentős részére sosem derül fény, az áldozatok valós számát nehéz megítélni.

A feldolgozást támogató pszichológiai segítség azonban gyakran elmarad, melynek hiányában a túlélők gyakran önmagukat hibáztatják a történtek miatt, hiszen csak így tudják feloldani azt a szinte felfoghatatlan belső konfliktust, hogy azok az emberek, akiket szeretnek,  fájdalmat okoznak nekik, illetve nem védik meg őket.

A gyermekkori szexuális abúzus leggyakrabban felnőttkori depresszióval jár együtt, ami a folyamatos önvád, szégyen és bűntudat talaján alakulhat ki. Sok esetben szorongásos zavarok, illetve a  poszttraumás stressz zavar tünetei is megjelenhetnek. További következmények lehetnek a testtel és testképpel kapcsolatos problémák, szexuális nehézségek, vagy étkezési zavarok, amik leginkább azzal hozhatók összefüggésbe, hogy sérül a túlélők viszonya a saját testükhöz. Legbelül koszosnak, undorítónak, rondának tartják magukat.

A mentális problémával pszichológushoz forduló kliensek nem mindig értik saját érzéseiket, viselkedésüket, és kétségeik vannak mi okozza hangulati, kapcsolati, vagy egyéb nehézségeiket. Sajnos gyakran derül ki idővel, hogy a háttérben gyerekkori szexuális abúzus húzódik meg. Erről árulkodik a következő túlélő, Anna beszámolója is:

„Az első egy – másfél évben azt hittem megőrültem, hogy túl nagy a képzelőerőm, hogy biztos baj van velem meg minden ilyen. Apránként jöttek elő az emlékek, apró részletekben a legkülönbözőbb helyzetekben. És már annyi mindent értek, hogy miért nem tudok elköteleződni, miért menekülök minden elől, miért jutott az összes párkapcsolatom szinte bántalmazásig.”

A Traumaközpont nevű nonprofit szervezet most azért szervez gyűjtést, hogy minél több hátrányos helyzetű túlélőt támogathasson a gyermekkori szexuális abúzus feldolgozásának útján. A Traumaközpont minden pszichológusa legalább 10 éve foglalkozik traumát átélt személyekkel. Tegyünk együtt azért, hogy a terápia ne legyen kiváltság! Adakozni a adjukossze.hu/kampany/lathatatlan-serulesek-1786 weboldalon lehet.

Amennyiben terápiás segítségre van szüksége, keresse a Traumaközpont munkatársait az traumakozpont.hu/kapcsolat oldalon keresztül.

Forrás: Traumaközpont Nonprofit Kft.