1814. május 13-án, Székesfehérváron jött a világra Rónay Jácint bencés pap, forradalmár, természettudós. Leitzinger Jácint néven látta meg a napvilágot egy tehetős szíjgyártó gyermekeként. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, majd 15 éves korában katonaiskolába iratkozott. Gyenge testalkata miatt azonban nehezen viselte el a katonaélet keserveit, ezért néhány hónapos szolgálat után, édesanyja kívánságára kérte felvételét a bencés rendbe. Győrött és Bakonybélben bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd 1840-ben kinevezték a győri Líceumba tanárnak.

Tanári pályafutását az 1848-as forradalom szakította félbe. Azonnal Győrbe sietett, ahol tábori papnak kinevezve lépett be a helyi nemzetőrségbe. Nem törődött a pannonhalmi apát rendeletével sem, amely visszaparancsolta őt a bencés rendházba. Ehelyett kiáltványt intézett a magyar papsághoz. Sőt, beválasztották a pozsonyi diétára utazó győri küldöttségbe is, amely az áprilisi törvények mielőbbi szentesítését sürgette. Rónay a Grassalkovich-palota ablakából intézett lelkesítő beszédet a pozsonyi néphez és hálaadó imát tartott az első magyar minisztérium kineveztetése alkalmából tartott istentiszteleten. A schwechati csatavesztés után Csány László forradalmi kormánybiztos Pestre küldte Kossuth-hoz, azzal az üzenettel, hogy Győr tarthatatlan. Amikor visszatért Pannonhalmára, a főapát utasítására zárdafogságra ítélték, és csak a dicsőséges tavaszi hadjárat idején engedték szabadon. Éppen idejében, hogy megmenthesse egyik rendtársát az akasztófától, akit a forradalmi hatóság ítélt halálra Kossuth szidalmazása miatt. Ezután visszatért Győrbe, ahol első intézkedése volt, hogy a Püspökvárból körlevelet intézett az egyházmegye papjaihoz, melyben az általános felkelésre és a végső ellenállásra szólította fel a papságot.

A szabadságharc bukása után Rónayra is vésztörvényszék várt, ezért Hegyi Rudolf gyógyszerész nevére kiállított hamis papírokkal a Hortobágyon bujkált. Amikor a csendőrök a nyomára akadtak, kénytelen volt átlépni a magyar határt. Londonban tehetős embereket tanított magyarra és elvállalta a Kossuth-gyerekek nevelését is, majd – miután rendesen megtanult angolul – maga is elmerült a pszichológia és az antropológia rejtelmeiben. Ő volt a darwinizmus első hazai terjesztője. Rónay ugyan soha nem kért kegyelmet, mert meggyőződése szerint nem követett el bűnt, 1866-ban azonban haza térhetett. A Kiegyezés után megválasztották Győr vármegye országgyűlési képviselőjének, majd Erzsébet királyné felkérte őt Rudolf trónörököst és Mária Valéria hercegnő tanítójának. Rónay 1889. április 17-én távozott az élők sorából. Naplóját, kéziratait, leveleit és összegyűjtött hírlapi cikkeit a pannonhalmi apátság őrizetére bízta. Ő maga így összegezte életútját: „Egész életemben vagy tanár, vagy tanítvány voltam”.

Kapcsolódó cikkünk:

Bulvár Anno – indul a középkori bulvársztori-sorozat!