Néptáncos fiatalok és izgatott szülők töltötték meg május 30-án kora este a Vaskakas Bábszínházat, ahol a „Régi szokás szerint” című néptáncos, népzenei interaktív előadást tartották, a Kicserókok Néptáncegyüttes szervezésében. Zene, tánc, hagyományok, szokások és boldog fiatalok varázsolták el a közönséget.
Elevenítsük fel egy kicsit a Kiscserókok Néptáncegyüttes történetét, amely Győr és a térség egyik meghatározó és legsikeresebb gyermek és ifjúsági együttese. Ehhez egészen 2000-ig kell visszanyúlnunk, amikor is létrejött az együttes. A cél pedig nem más volt, mint hogy megőrizze és továbbadja a Kárpát-medencei magyarság hagyományait. Az ifjúsági együttes jelenlegi taglétszáma 50 fő. Az utánpótlás csoport 30, az óvodás korosztály 80 főt számlál. A néptánc próbák az ETALON Alapfokú Művészeti Iskola győrszentiváni székhelyén zajlanak, ám a tagok számos településről és iskolából érkeznek.
A csütörtöki előadás előtt Némethné Delbó Krisztinával a Kiscserókok Néptáncegyüttes vezetőjével, Ramasz László férfi tánckarvezetővel és Takács Áron szólótáncossal, a Kazinczy Ferenc Gimnázium diákjával beszélgettünk a néptánc varázsáról, s arról, miért is annyira jó közéjük tartozni:
„Némethné Delbó Krisztina az alapítója a Kicserókok Néptáncegyüttesnek” – kezdte László, majd azzal folytatta, hogy bizony nem mindig könnyű hatni a gyermekekre ebben a felgyorsult, digitalizált világban, ám Kriszta mindig megoldja: „Ő, mint ennek a „motorja” tartja össze ezt az egészet. Bemegy az óvodákba és megszeretteti a kicsikkel a népi énekeket, mondókákat, a játékokat, az alaplépéseket; majd megy tovább az általános iskolákba, és ott ugyanígy jár el, a korosztályoknak megfelelően. Én 2018-ban csatlakoztam az együtteshez és mind a mai napig rengeteget tanulok tőle! Nagyon látszik, hogy Kriszta a szívén viseli ezt az egészet, és a lelkén viszi, minden egyes nap. Szó se róla, meg is szenvedi, ha éppen valami nem olyan, mint kellene; de épp ezért tesz is érte, hogy olyan legyen amilyennek szeretné!” – mesélt arról Laci, hogy mi is a titka annak, hogy már 24 éve ragyog a Kiscserókok csillaga.
„Nagyon fontos, hogy hitelesnek kell lennünk!” – jelentette ki határozott mosollyal Krisztina, majd hozzátette: „Ha a gyerekek azt látják, hogy én is szeretem a népzenét és a néptáncot, akkor a gyermekek lemásolnak, és ők is szeretni fogják. Ha azt látják, hogy tisztelem őket, akkor ők is tisztelni fognak engem. Szerintem ennél több nem is kell ahhoz, hogy megfogjuk a gyermekeket, de ez is egy nagy feladat, szó se róla!”
Aki pedig csatlakozik a Kiscserókokhoz, nem csak néptáncot tanul, hanem egy kiváló és összetartó közösségbe kerül, akiknek a kapcsolata nem csak a táncórákra korlátozódik. Baráti társaságok alakulnak, akik a szabadidejüket is szívesen töltik együtt. A mai világban pedig ez is hatalmas kincs, a szülőknek pedig biztonság.
„Hozzánk tartozni szerintem egy hosszútávú befektetés” – folytatta Kriszta, majd azzal magyarázta, hogy a kisgyermekeket az elején a játékossággal könnyebb megtartani, az idősebbeket viszont már nagyon vonzza a közösséghez tartozás élménye is.
„A találkozás miatt is várják a táncórákat hiszen gyorsan fontossá válnak egymásnak, ez pedig roppant motiválóan hat a kiskamaszokra és a nagyobbakra is!” – mondta László, azt is hozzátéve, hogy tisztában vannak vele, s nincs is azzal semmi baj, hogy a 16-17 éves tagjaik elmennek bulizni a városba. Viszont nyugodtak, mert tudják, hogy együtt mennek, hogy számíthatnak egymásra és hogy megfelelően viselkednek majd. Persze ehhez kell a szülők partnersége, de szerencsére kiváló az együttműködés.
Áron 17 éves, kész fiatalember, aki másfél éve került a Kicserókokhoz. A baráti társaságból hívták el egy nyári táborba, ahol magával ragadták az élmények. Korábban már táncolt, ám abbahagyta, de most nagyon úgy tűnik, hogy ismét örömmel húzza fel a néptáncos csizmáját.
„Szerintem bátran kijelenthettem, hogy életem egyik legjobb döntése volt csatlakozni a Kiscserókokhoz. Hiszen így egy olyan közösséghez tartozhatok, ahol jól érzem magam és kedvemre táncolhatok is. Jó tapasztalni az összetartást, és azt, hogy számíthatunk egymásra!” – hangsúlyozta a fiatal diák, akit tanárai roppant alázatos és tehetséges táncosnak tartanak, szorgalmával pedig példamutatónak is.
„Azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy van olyan táncosunk, akinek már az édesapja is hozzánk járt!” – zárta mosolyogva, s talán némileg meghatva Kriszta, alátámasztva, hogy Kiscseróknak lenni, szeretni és ápolni a hagyományokat egyfajta életformává is válik. A hagyományőrzésnél maradva végül azt is elmesélte, hogy az együttes fiú tagjai húsvétkor bizony nem kölnivel, hanem vízzel mennek locsolni, s ez a lányoknak sincs ellenére. Hiszen régen is így váltak igazán ragyogóvá a hajadonok!
A május 30-án bemutatott „Régi szokás szerint” című két részes néptáncos, népzenei interaktív előadás Némethné Delbó Krisztina régi nagy álma volt. Az első résznek nem szántak külön tematikát, a táncra helyezték a hangsúlyt. A szünet után viszont a nyertes Hungaricum pályázatnak köszönhetően a hagyományok elevenedtek meg a színpadon: zenében, táncban és mondanivalóban is. A nézők tehát egy összefüggő, dramaturgiában folytonos műsort láthattak, ami már valójában színházi minőséget képviselt.
A program fontos eleme volt egyébként a paraszti élethez kapcsolódó szokások időrendi bemutatása, kezdve a szüreti mulatságtól, András-napi juhbehajtástól, betlehemezésen, regölésen, János-napi és újévköszöntésen át a farsangi szokások, Gergely-Járás, zöldágjárás-böjti szokások, húsvéti locsolkodás és végül a pünkösdi király és királyné választás bemutatásával. Mindehhez a közönség kapott egy érdekes és emészthető ismertetést, amely kiterjedt a táncokra és a zenére is.
A telt ház előtt bemutatott két részes előadás méltó volt a 24 éve működő és a térség egyik legjelentősebb táncegyütteséhez, a Kiscserókokhoz, akikhez bátran csatlakozhatnak az érdeklődő gyermekek. Hiszen amellett, hogy kiváló és biztonságos közösségbe kerülnek, megismerik és megszeretik múltunkat, hagyományainkat, a népzene és a néptánc adta energiákat.
Galéria: Ács Tamás