„Június 2-án ünnepeljük a pedagógusok napját, és ilyenkor mindig eszembe jut két kiváló tanárom" – Szigeti Sándor pedagógusnapi jegyzete.

Terike néni történelmet tanított nekünk az általános iskolában, és valami olyan belső, mély emberség és szeretet sugárzott belőle, hogy tátott szájjal hallgattuk a történeteit a fáraók és a római császárok koráról, és a ’48-as magyar szabadságharc hőseiről.

Aztán úgy alakult, hogy a középiskolában Samu tanár úr, ismét csak egy történelemtanár lett a kedvencem. Samu tanár úr a gimis éveink alatt többek között arról volt híres, hogy egyest és ötöst nem szeretett adni. Ennek megfelelően a tanulók többsége valahol az elégséges és a jó érdemjegy között ingázott. Azért annak, aki a tárgyi tudás mellett a mélyebb összefüggéseket is átlátta, csak beírta az ötöst, természetesen ismételten megjegyezve, hogy ezt az érdemjegyet nem szívesen adja.

Az élet később úgy hozta, hogy én is szereztem egy történelemdiplomát, így egészen különleges élmény volt, amikor ezzel a két kiváló tanárral immár kollégaként találkozhattam. Jó volt egymás szemébe nézni.

Időközben pedig rájöttem, hogy egy jó pedagógus nem csupán tanít, hanem életre szóló útravalót és tájékozódási pontokat is ad a világban. Szeretetre és emberségre nevel. Hála és köszönet érte!