Emlékezetes élményben volt részük azoknak a bencés öregdiákoknak, akik jelen voltak a Loyolai Szent Ignác bencés templomban és a Czuczor Gergely Gimnáziumban, hálát adtak azért, hogy bencés diákok lehettek, közösen ünnepeltek és emlékeztek. Cs. Varga István irodalomtörténész írt az eseményről.
A 4-re és 9-re végződő években érettségizett bencés öregdiákok közös érettségi találkozójára került sor Győrött. Délelőtt 9 óra után megélénkült a Széchenyi tér. Találkozások örömteli jeleneteinek, egymásra ismeréseknek lehettünk szem- és fültanúi. Laudeturtól laudeturig szóltak a diáktársi üdvözlések. Ünneplőbe öltözött öregdiákok köszöntötték egymást.
Zsúfolásig megtelt a jezsuitáktól örökölt, szépen megújuló Loyolai Szent Ignác bencés templom. Jó volt látni, hogy az ülőhelyek az idősebbeknek voltak fenntartva, a fiatalabb nemzedékek tagjai pedig oldalt és hátul álltak. A padokon, székeken – mint Teodóz atya idejében – Kelemen Áron atya gondosan szerkesztett miseének-sillabusza várt bennünket. Az elhunyt tanárainkért és diáktársainkért bemutatott szentmise főcelebránsa Sárai-Szabó Kelemen perjel, a gimnáziumot fenntartó Szent Mór Perjelség elöljárója volt.
Megszólalt a csengő, az új orgona, felhangzott Békés Gellért textusa és Bárdos Lajos dallama: a bencés himnusz. Az „Én iskolám, köszönöm most neked…” örömével, hálás szívvel énekeltük: „Szent Benedekhez szálljon fel az ének…” A liturgiával összhangban – nagyszerűen, a misére komponálva, orgonán és énekhangon is zengett a bencés hálaének.
Bíró László győri bencés öregdiákot (1969), emeritus katonai ordináriust, püspököt kérték fel a hálaadó szentmise prédikációjának megtartására. A gnoti szeauton – ismerd meg magadat, az életformát jelentő bencés lelkiség alapkövetelményét, a nemzetek fölötti kereszténység lelkiségét hangsúlyozta: „Querere Deum” – „Keresd az Istent.” Kiemelte a Bencés Regula alapelvét: “Az Isten-tisztelet elé semmit se tegyél.”
Nursiában, Szent Benedek földrengéstől sújtott szülőhelyén tett látogatásának katartikus élményéről is szólt: „A romos város főterén sértetlenül ott fehérlett Szent Benedek szobra.” Megrázó élményének tanulságát így fogalmazta meg: „Mi, bencés diákok, úgy tekintünk alma materünkre, mint ahogyan kimagaslik Szent Benedek alakja a földrengés sújtotta város főterén. Európa szétesőben, romokban, mert azok az alapelvek, amelyeket Benedek megfogalmazott, feledésbe merültek. A különböző ideológiák újra meg újra megtámadták a keresztény alapelveket, és Európa ezért van szétesőben.”
Az Ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál) jelmondat, a bencés szellemiség és lelkiség értelmében tudatosította a Regula létfontosságú intelmét: „A fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalokat szeressék.” (RB 63) Eklatáns példát hozott arra is, hogy az állampárti időkben – súly alatt nő a pálma módjára (sub pondere crescit palma) – a bencés diákoknak az egyetemi felvételükön milyen kényszerhelyzetekkel kellett szembesülniük. Számukra a bölcsészkar 1963-ig tiltott zónának számított. Híres eset: az orvosi egyetemen a többször is sikertelenül felvételiző bencés diáktól az egyik bizottsági tag azt kérdezte: „Maga a Bibliából fog gyógyítani?” A diák, érezve helyzetének reménytelenségét, visszakérdezett: „Miért? A professzor úr Marx Tőkéjéből gyógyít?”
A Jézus-eszmény gyémánttengelye: „szeretet az igazságban (caritas in veritate)” – mondta a szónok. Bíró László konklúziója: „Szent Benedeket, a kísértéseket leküzdő római ifjút a kegyelem alkalmassá tette, hogy küldetését a népvándorláskor szétzüllött Európában az Ora et labora erejével, üzenetével valóra váltsa, hogy Európa atyja, védőszentje legyen.” Homíliáját Bíró László a Czuczor-Fogarasi szótár szellemében zárta: „Óriási bencés hagyatékot, szellemiséget, lelkiséget, világ- és értékszemléletet kaptunk, kötelességünk azt élő-eleven örökséggé tennünk, és továbbadnunk.”
A bencés templomból a gimnáziumba átvonulva, a díszteremben folytatódott az ünneplés. Nyitányként a Himnuszt énekeltük. Sárai-Szabó Kelemen győri perjel és Tóth Konstantin igazgató köszöntötte a jelenlévőket. Lényeglátó áttekintést adtak iskolánk küzdelmes történetéről, jelenlegi eredményeiről, az öregdiákok részére szervezett sokféle programról. (Részletes iskolatörténeti ismertetés olvasható tőlük a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium 2022/2023-as, elegáns kivitelű, képes-szöveges évkönyvében.) A 2026-ban már négyszáz éves győri oktatási intézménynek, hathatós kormánytámogatással, nemcsak az épületei újulnak meg, hanem a korigény figyelembevételével bennük az oktatás, nevelés is megújul – az óvodától az érettségiig. Mintegy 1200 diák tartozik a bencések által irányított győri bencés családhoz.
Három korosztály képviseletében három bencés öregdiák mondott emlékbeszédet. A tények nyelvén, a legnagyobb tisztelet hangján szóltak. Hálás szívű emlékezések hangzottak el. Számos kedves, derűs, humoros, diákkori élményt is felidéztek. A lélek újulni tudó, az örök fiatalság derűs kedélye sem hiányzott egyik emlékbeszédből sem.
Gráf Győző (Gy/1954) – szenior, bencés öregdiák – a 10. évtizedhídról visszatekintve a tények nyelvén beszélt 1956-ról, a bencések helytállásáról is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását rettenetes bosszúállás követte. Az egyik legvéresebb tömeges tragédia Mosonmagyaróváron történt, október 26-án. A Söveges Dávid tanár urat és bencés diákokat ért atrocitásokról, retorziókról, az áldozatokról és a sebesültekről is hitelesen szólt. Nem véletlen, hogy az áldozatok tragikusan fenséges mosonmagyaróvári emlékműve egy bencés öregdiák, Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása…
Kondás Sándor (1974) bencés öregdiák, görögkatolikus parókus emlékbeszédében, aranylabdát felmutatva, külön is szólt az „aranymaturanduszokhoz”: „Tanáraink többnyire szigorúak voltak, mégis szerettük őket, mert a szabályok betartatásában, a számonkérésben következetesek, igényesek és igazságosak maradtak. (…) Hálával és szeretettel gondolunk rájuk, mert különleges, ritka ajándékot kaptunk tőlük, mert ránk áldozták, nekünk szentelték egész életüket.”
Olykor lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Kiskolléga, ezt nem elég szeretni, ezért bolondulnod kell! – ismételgette az aranyszabályt Teodóz atya, a mindig szenvedélyes örök zarándok, aki maga volt a világító rózsafüzér. Életre szóló kapaszkodót adott nekünk, amikor rámutatott az alapvető igazságra: az élet keresztjei éppen olyanok, mint a kottában a kereszt: felemelnek.”
Kondás Sándor az aranylabdát Tóth Konstantin igazgató úrnak adta át, arra kérve, hogy továbbítsa majd a szeptemberben kezdő, legifjabb „czuczorosok” osztályfőnökének.
Nobilis Márton Pál (2004), az Agrárminisztérium államtitkára diákkori élményeit, tanárainak érdemeit hangsúlyozta. Emlékbeszédét a bencés himnusz fináléjával zárta: „Most mi is bátran nyomdokodba lépünk, szent Reguláddal, kérjük, légy vezérünk, építsünk együtt Istennek országot: szent atya, Áldott!”
Felemelő, lélekerősítő, pillanat volt, amikor Bárdos Oresztész atyára emlékeztünk. Amikor belépett a bencés rendbe, Bárdos Lajos, az édesapja, a zeneszerző, zenetudós, így fohászkodott: „Uram, köszönöm, hogy elfogadtad a dézsmát.” Népes családja akkor már éppen tíz gyereket számlált. Oresztész atyáért imádkozva, őhozzá is fohászkodtunk, amikor közösen elmondtunk érte egy Üdvözlégyet. Az egymásért imádkozás (Oremus pro invicem) szeretete kötött hozzá. Eszembe jutott Teodóz atya, aki egyszer azt mondta: „Mindennap imádkozom értetek.” Majd hozzátette: „Még énekelek is.”
A Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban 65, 60, 55 és 50 évvel ezelőtt végzett minden öregdiáknak – a jelenlévő osztálytársak révén – díszoklevelet adtak át. A Szózat eléneklésével zárult az emlékünnepség.
A táborhegyi öröm előzeteséből kaptunk ízelítőt: „Uram, jó nekünk itt lennünk!” Újra megéltem, milyen tiszta érzés, közösségteremtő szándék, célkitűzés és erő lakozik a hálásszívűségben. Amit bencés tanáraink vállaltak és elértek, azt bátran nevezhetjük szellemi-lelki missziónak: apostolkodásnak. Ezért él bennem életre szólóan Nádasi Alfonz atya szava: „Fiam, ha valami sikerül, nagyon örülj neki, és mondd: Deo gratias!”
Az Alfonz tanár úr terminus technicus szakkörében tanult, „Legyetek hálásak! – Euchariotéite!” intelemről Jáki Teodóz atya ezt mondta: „A hálásszívűség a legszebb tulajdonság. Valójában nemcsak a legszebb, hanem az egyetlen értelmes is. Csodálatos lelki öröm forrása.” A Kolosszeiekhez írt levélben olvashatjuk (4,2): „… ne szűnjetek meg hálát adni”. Gárdonyi gondolatát asszociálom: „Legfőbb erény az élet tisztelete, ősérzése. A hála hálát vált ki, barátokat gyűjt maga köré, mert a hálás ember jót tesz, örömet sugároz, míg a hálátlanság távolságot tart, lenéz, taszít, sért, sebet ejt, megdermeszti a kapcsolatokat.”
Öröm volt Csóka Gáspár atya, a győri bencés szenior jelenléte, és az is, hogy fiatal győri bencésekkel is találkozhattunk: van folytatás. Példamutatóan szervezett találkozó részesei lehettünk. Külön dicséret illeti a szervezőket, rendezőket: a Szent Mór Perjelséget, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumot és Kollégiumot, a Diákönkormányzatot, az öregdiákprogramok hátterét biztosító Bencés Nevelésért Alapítványt. A bencés diákok és tanárok derekasan helytálltak.
A jubiláló évfolyamok minden hajdani győri bencés diákja díszoklevelet kapott. Az 1964-ben érettségizett A osztályunkból a jubileumi találkozón négyen voltunk jelen: Barsi Balázs OFM, Tüske József, Bodor György és jómagam. Példamutató látványt, örömöt jelentettek Bíró püspök atya 1969-ben érettségizett hajdani osztálytársai. Mezei Miklós diáktársunk profi szervezésének is köszönhetően 25-en voltak jelen. Nyolcan a feleségükkel együtt. érkeztek. (Megtiszteltetés számomra, hogy a Hagyatékból örökség című, Bencés tanáraim, példaképeim, diáktársaim alcímű könyvem jutalmaként „tiszteletbeli” osztálytársukká fogadtak.)
Az alma materben feledhetetlen, lélekemelő közösségi élményben volt részünk. Ismét tudatosodott bennem, hogy életre szóló külön kegyelem számomra, hogy Nádasi Alfonz atya anno tanítványává fogadott, hogy Bánhegyi Jób bácsi volt a magyartanárom, hogy Jáki Teodóz atyának, a csángók bencés vándorapostolának 15 éven át kísérője, előadótársa lehettem, mint egy posztgraduális továbbképzésen. A Korzenszky Richárd emeritus tihanyi perjel atya által is kedvelt Kosztolányi-versimádságból áldáskívánó sorokat idézek: „Légy áldott, régi hely, légy áldott, régi ház (…) te szívet nyitó, te lelket építő.” A győri öregdiák-találkozó hálaadó ünneppé vált. Olyan szeretetet sugárzó, szellemi, lelki erővel töltekeztünk, amelyet lélekellátó élményként tarthatok számon. Dignum et justum est – méltó és igazságos: „Hála legyen!”
Szerző: Cs. Varga István/Magyar Kurír