Amikor először körbejártam ezt a tárlatot, úgy éreztem, hogy egy sajátságos, fordított örvénybe kerültem, egy olyan spirálba, amely nem a mélységbe húz, hanem a magasságokba emel, vizuális éhségemet káprázatos ínyencségekkel kényeztetve, az eltöltődés, a telítődöttség érzése nélkül – így fogalmazott a győri Barabás László kiállításának megnyitóján dr. Horváth Sándor Domonkos író, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója.

A festőként, tanárként a nyolcvanas évein túl is hihetetlenül fogékony, a valóságot sajátos erővel, lendülettel, színvilággal ábrázolni képes alkotónak 34 képe található a megyei könyvtár egyre közkedveltebb kiállítóterében. Ezek – igen kevés kivétellel – az utóbbi év alkotásai, és mindegyik érvényes üzenet, hatásos közlés a világról. A művészi térbe emelt valóságról.

A megnyitón dr. Horváth Sándor Domonkos azt mondta: a tanár úr most is szépirodalmi idézettel összegez. Benjámin László soraival mondatva ki: „Zárt, fegyelmezett homlokom mögött érzem a gyászt azért, ami már sohasem leszek.”

Tegyük hozzá, ami lett, az egy gyászában, tragédiáiban, boldog napjaiban, örömeiben, sikereiben is teljes, elismert élet. A bölcsesség nem mindig tesz jót egy festő művészetének. Barabás László azonban a bölcsessége mellett nyitott, befogadó ember, aki nem a múltjából él, hanem a jelent is érti.

Ezért tud mindenkihez szólni, ezért kápráztat el, ezért lehet – és most megint a könyvtárigazgatót idézzük – a képekből elolvasni a képíró Barabás László életét, „elolvasom a saját életem belőlük, elolvasom az önök életét belőlük, elolvasom a világ szépségeit és fájdalmát, és valahol mélyen megértem, amit a neurolingvisztikusok mondanak, ami szerint a színes és nagy képek fokozzák az emlék intenzitását…”

Az arany szín – mely soha nem a hivalkodást jeleníti meg vagy sugallja – nem burjánzik túl a képeken, de jelenléte mégis meghatározó. „Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezekben a bátran, és mégis megfontoltan odatett arany színekben rejtőzik az Isten. Ezekben rejtőzik a kincs, a kincs, amiért érdemes porig égnünk, de kötelességünk ezen porból feltámadnunk is, mert itt rejtőzik a nagy titok: a végtelen fájdalom és a leírhatatlan szépség, amelynek egyik legautentikusabb kortárs megközelítését adja Barabás László művészete – foglalta össze gondolatait a könyvtárigazgató.

A kiállítás december 11-ig tekinthető meg.

Szöveg és fotó: Hajba Ferenc