Villányi László harminc éven át volt a Műhely főszerkesztője, a kerek évfordulón a Műhely tematikájú számmal búcsúzik a folyóirattól, szeretett munkájától.

Az elmúlt három évtizedben a lap és az Ön neve összeforrt, nem csak Győrben de szerte Európában ismerik a kiadványt és Villányi Lászlót. Miért hagyja abba?

Eljött az ideje. Már három éve megfogalmazódott bennem, hogy szeretném átadni a munkát, azóta tudatosan szerveztem úgy a dolgaimat, hogy ezt jó szívvel meg is tehessem. A Műhely folyóirat virul, így most egy élő lapot, egy gazdag szellemi közeget tudok utódaimra hagyni.

Mielőtt elárulná, ki lesz az új főszerkesztő, elevenítse fel kérem az elmúlt három évtized munkáját.

Az 1978 óta működő Műhely élére 1989 nyarán hirdettek pályázatot, amelyre kidolgoztam egy koncepciót és megkaptam a munkát. Harminc éven át ezen elvek alapján dolgoztam. Egy igazi kulturális folyóiratot gondoltam el, amelyben az irodalom mellett helye van a filozófiának, a társadalomtudománynak, a természettudománynak, a képzőművészetnek és a fotográfiának is. Fontos volt az, hogy gyökereink Győrben vannak, hogy kapcsolódhattunk azokhoz a korszakokhoz, amikor a városban virágzott a kultúra, másrészt az is elsődleges volt számomra, hogy sok szállal kötődjünk a különféle szellemi központokhoz, hogy létrejöjjön egy egészséges kulturális áramlás, hogy Győr tevékeny része legyen az ország, a Kárpát-medence szellemi életének.

Sikerült?

Budapesten november 18-án az Írók Boltjában, 25-én a Nyitott Műhelyben volt a tematikus szám bemutatója. Ott a szerzőink részéről elhangzott, hogy számukra vonzó, otthonos volt a folyóirat, élvezték a szellemi sokszínűséget, hogy a színvonal változatlan maradt a három évtized során. A búcsú kapcsán hasonló tartalmú leveleket kapok az olvasóinktól is, nem kevés embernek Győr nevét hallva a Műhely jut eszébe. Jó néhány győri középiskolás a Műhelyen nőtt fel szellemileg, példa lett. Ebben sokat segítettek azok a tanárok, akik érettségi tételnek választották a folyóiratot.

Mit jelentett az Ön számára a Műhely főszerkesztőjének lenni?

Öröm volt, hogy időről időre nagyszerű kéziratokat olvashattam, megtiszteltek műveikkel az élő klasszikusok, felfedezhettem tehetséges fiatalokat. A tematikus számok kapcsán számos fontos munka az én felkérésem nyomán született meg. Ragyogó képzőművészektől, fotográfusoktól kérhettem anyagot. Izgalmas volt megkomponálni az újabb és újabb számokat, megtalálni a sokféle mű helyét. Sok-sok szerzővel kerültem baráti viszonyba. A gyötrelmet az anyagi gondok jelentették, mindig meg kellett küzdeni a fennmaradásért. A Műhelyt a nyitottsága, a szellemi szabadsága miatt szerették meg az emberek. Induláskor fogalmaztam meg, hogy a Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat. Ez jellemzett minden egyes számot.

Számtalan szerzővel dolgozott az évek során, kiemelne közülük valakit?

Különféle nézőpontokból hosszan lehetne sorolni a kiváló szerzőket. Itt jelent meg fiatalon például Schein Gábor és Jász Attila, előbbi azóta az ELTE professzora, utóbbi az Új Forrás főszerkesztője lett, amellett, hogy kiváló költők. 1990-ben alig néhány győri szerző volt hadra fogható, azóta félszáznál is több ide kötődő író, költő, kritikus publikált a lapban. Szinte minden évben bemutatkozott egy győri fiatal, közülük jó néhányan már egy vagy több kötettel rendelkeznek, megjelennek más folyóiratokban is. A közelmúltból Horváth Veronikát és Bende Tamást említhetem, mint akik korosztályuk legjobbjai közé tartoznak.

Szerkesztőként kik segítették a munkáját?

Balogh Vilmos Szilárd külföldre költözése előtt néhány évig, Szakál Gyula hosszú évekig hozott fontos kéziratokat. Előbbi a fizika, a filozófia, utóbbi a társadalomtudomány területéről. Szakál Gyula nevéhez fűződik a nagy sikerű Monarchia szám is. Hálás vagyok Horváth Józsefnek és Mártonffy Marcellnek lelkiismeretes munkájukért, Kurcsis László arculattervezőnek pedig azért, mert leleményesen illesztette a versek, prózák, egyéb írások mellé az általam kiválasztott grafikákat, fotográfiákat. Akinek a munkája nélkülözhetetlen volt, az Szikonya Gabriella szerkesztőségi titkár, vele a kezdetektől nap mint nap megoszthattam az örömöket és gondokat, mérhetetlenül sokat segített.

Akkor árulja el, kik viszik tovább a Műhely szellemiségét?

Fontos szempont volt, hogy szerzőink közül kerüljön ki az új főszerkesztő és a szerkesztők, hogy győriek legyenek, a maguk szakterületén országosan elismertek. Horváth Nóra filozófus, a Széchenyi Egyetem Apáczai-karának docense lesz az új főszerkesztő, benne megvan a hit és az elszántság ahhoz, hogy folytassa a munkámat. Ő Szarvas Melinda kritikust, irodalomtörténészt választotta a vers és a próza rovat élére, Márjánovics Diána kritikust, irodalomtörténészt pedig a kritika és irodalomtörténet rovat felelősének. Kurcsis László arculattervezőként folytatja a munkát.

A Műhely nélkül mivel fog foglalkozni?

Készen van egy új kötetem, ha minden jól megy jövő ősszel megjelenhet. Az, hogy verset írok-e vagy sem, nem rajtam múlik. Két éve feleségemmel Győrzámolyra, kertes házba költöztünk, bőven van tennivaló, lelkesen „szerkesztem” a kertet. Hartyándi Jenő barátommal elterveztünk egy filmes költészeti sorozatot, sorra ellátogatunk költőkhöz, akik felolvassák verseiket, képileg pedig az őket körülvevő tárgyak jelennek meg. Olvasásra is több időm jut.

Milyen könyvek várnak Önre?

Egyként szeretem olvasni a klasszikusokat és a kortársakat. Újra kézbe veszem Mikszáthot, Gárdonyit, Mórát, Jókait, legutóbb Molnár Ferenc novelláira csodálkoztam rá. Felfedeztem több nagyszerű kortárs szerb és horvát írót, a pályatársaimtól pedig folyamatosan kapom az új könyveiket.

A Műhely tematikus számát, amellyel búcsúzik a főszerkesztő, december 12-én 17 órától mutatják be a Zichy-palotában. Ennek részletes programja ide kattintva olvasható.