Politizált, száműzték, de ebből is sikert kovácsolt – jelentős numizmatikai gyűjtemény maradt fenn Kálóczy Lajos után. Róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.

1819. június 12-én született nagy tekintélynek örvendő győri nemesi családban Kálóczy Lajos, az 1848-as forradalom egyik győri fáklyalángja. Megözvegyült édesanyja szegényházat létesített a révfalui templom mellett, amely ma idősek otthonaként működik. Lajos fiát a bencés főgimnáziumba íratta be, ahonnan a jogakadémiára vezetett az útja. 1838-ban tette le ügyvédi vizsgáit, majd gyakornokként eljárt a pozsonyi diétára, ahol összebarátkozott az országgyűlési ifjakkal. Reformeszmékkel feltöltődve bejárta Nyugat-Európát, ami után még inkább szembesülhetett hazája elmaradottságával. Győrbe visszatérve ügyvédi irodát nyitott, és bekapcsolódott a város közéleti tevékenységében. Az ő lakásán jártak össze a liberális ifjak, akik megalapították a Győri Olvasó Egyletet. Közülük kerültek ki a legradikálisabb eszméket valló „győri tízek”, természetesen Kálóczyval a soraiban. 

Az 1848-as márciusi forradalmi napokban ott találjuk a legnépszerűbb szónokok mellett a Fő téren. A téti választókörzetből bejutott az újonnan megválasztott országgyűlésbe is, ahol Kossuth rendíthetetlen híveként ismerték. Természetesen ő is aláírta az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat és a Habsburg-ház trónfosztásának okmányát, ezért a szabadságharc bukását követően rá is hadbíróság várt volna. Hamis papírokkal menekült Franciaországba, ahol Párizsban egy ideig együtt lakott Teleki Lászlóval. Kálóczy azonban képtelen volt megbirkózni a kínzó honvággyal, ezért az életét is kockáztatva 1852-ben hazatért. A család mindszenti birtokára száműzték, ahol napszámosai szántás közben ráakadtak néhány rómaikori érmére. Ettől kezdve a gazdálkodás mellett régi pénzeket is gyűjteni kezdett és jelentős régészeti és numizmatikai gyűjteményt hagyott az utókorra. Emellett összevásárolta a szabadságharc becses relikviáit is. 

Forradalmi vére azonban nem hagyta nyugodni, és ahogyan lehetősége adódott rá, Kálóczy újra politizálni kezdett. 1861-ben újból képviselőnek választották és természetesen a Teleki vezette Határozati Párthoz csatlakozott. Barátja öngyilkosságát követően azonban felismerte, hogy a radikális eszmékhez való ragaszkodás akár gátja is lehet a reformoknak, sőt hosszú távon akár a függetlenség kivívásának is. Ezért fokozatosan jobbra tolódott. A provizórium idején újra visszavonult a birtokaira. 1865-ben megint képviselővé választották, de még a Kiegyezés előtt önként lemondott a mandátumáról. Talán úgy érezte, hogy elárulta volna egykori barátja eszméit. Nyugdíjazása után gyakran látták őt Győrben a fehérvári úti (ma: Baross út) Hungária Kávéházban üldögélni, Teleki u. 57. sz. alatt álló házában pedig szívesen látta vendégül ’48-as bajtársait. 1898-ban bekövetkezett halála után a mindszenti temető „árnyas fái alatt” helyezték örök nyugalomra.