Sziget Szolgálatáért elismerést vehetett át Pilikta Rudolf, aki húsz éven át volt a világi elnöke a Győr-Szigeti Katolikus Egyházközségnek.
A fiatalos háromszoros nagypapa, Pilikta Rudolf negyven éve dolgozik egy munkahelyen: villanyszerelő a Pannon-Víz Zrt.-nél. Harmincöt éve házas, és húsz éven át volt a Győr-Szigeti Egyházközség világi elnöke. A Szarvas utcában, Sziget városrészben felnövő, idén 59 éves erősáramú elektrotechnikus azt mondja, a vallás és a hit mindig is jelen volt a családjukban.
„Közismert a mondás, miszerint segíts magadon, Isten is megsegít. Ezt a nagyapám egy picit módosította, méghozzá úgy, hogy segíts másokon, és Isten is megsegít. Azt hiszem, ezt a szemléletet hozom magammal gyermekkorom óta” – mesél személyes indíttatásáról, mi pedig elsőként arról kérdezzük, mi volt pontosan a feladata az egyházközség világi elnökeként:
„Többek között a plébános munkájának segítése, a világi és egyházi ünnepek, az úrnapi körmenetek, elsőáldozások és bérmálások szervezése. Jelentős esemény volt például a Győr-Szigeti Szent Rókus és Sebestyén templom felszentelésének 300 éves jubileumi ünnepsége és a keresztállítás, a templom teljes körű felújítása, a tető cseréje, valamint minden évben augusztus 16.: ekkor tartjuk ugyanis a búcsút a névadó Szent Rókus tiszteletére” – említ néhány példát.
2000-től 2020-ig látta el a világi elnöki teendőket, de azt mondja, továbbra is segíti a közösséget, szakemberként pedig folyamatosan képezi magát: „Ma már alapkövetelmény, hogy az embernek két-három évente el kell végeznie valamilyen, a szakmájához kötődő új képzést. Kicsit olyan ez, mint a jó pap holtig tanul: az életben is lépést kell tartani, ha valaki jól és magas színvonalon szeretné végezni a munkáját.”
Nem titkolja, sokat köszönhet feleségének, Katalinnak, aki mindvégig támogatta és akire, a mai napig számíthat: „Júliusban lesz a 35 éves házassági évfordulónk. Büszkék vagyunk a két felnőtt fiunkra, Ádámra és Dánielre, és a három gyönyörű unokánkra: Mironra, Marcellre és a legkisebbre, a kislány Milénára.”
„A mai napig Szigetben élünk, a ház mögött van egy nagy kert, mindig akad tehát valami tennivaló. Van egy kis szőlőm, saját bort is készítek, eddig nem volt rá panasz. Ami pedig az elismerést illeti: őszintén mondom, nagyon megleptek vele. Jólesik, amikor az ember visszajelzést kap a közösségért végzett munkájáért. Ám a díjjal természetesen nem ér véget a munka: ahogy eddig is, úgy ezután is számíthatnak rám.”