Popper Vilma írónő Győr város szülötte. Orwellt is megelőzve figurázta ki a nácizmust állattörténetein keresztül. Róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.

1944 júniusában hurcolták el a győri gettóból a holokauszt egyik legidősebb magyar áldozatát, az egykor nagy tiszteletnek örvendő győri írónőt, Popper Vilmát. Édesapja, az osztrák zsidó családból származó Popper Ármin katonaorvos Bécsből költözött városunkba még az 1848-as forradalom idején. Újvárosban, a Kossuth utca 14. sz. alatt vásárolt lakásukban kezdett praktizálni. Lányait – köztük Vilmát is – megtanította magyarul, franciául és angolul is, de ők mindig is a németet tartották valódi anyanyelvüknek. Vilma később ezen a nyelven írta meséit, regényeit és más műveit, közöttük a Különös emberek című novelláskötetét is. Az irodalom szeretete mellett a zene bűvöletét is elültették a Popper lányokban, akik csodálatosan zongoráztak és énekeltek.

Vilma középiskolai tanulmányait Győrött végezte, és édesapjához hasonlóan orvos szeretett volna lenni, de a 19. században erre a nőknek még nem volt lehetőségük. Ezért nyaranta a saját rendelőjükben segédkezett. Fiatalon kezdett el írni. Német nyelvű naplójának első kötete 1902-ben jelent meg, a Kossuth-centenáriumot pedig egy szabadságharcról szóló regénnyel köszöntötte. Emellett Mikszáth regényeit fordított németre, de írt esszéket, novellákat, verseket és meséket is. 1926-ig rendszeresen jelentek meg írásai győri lapokban, például a Győri Hírlap hasábjain is. Állandó levelezést folytatott Karinthy Frigyessel, Molnár Ferenccel és Móricz Zsigmonddal. Szoros barátság fűzte Jászai Marihoz is, akivel akkor ismerkedett meg, amikor a nagy tragika még cselédlányként szolgált a szomszédjukban. Az írónő aktív tagja volt a Győri Jótékony Nőegyletnek és anyagilag is segítette a rászorulókat. Az írásból aligha futotta volna jótékonykodásra, ezért angol és német nyelvtanári állást vállalt a Győri Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskolában, azaz a mai Kazinczy Ferenc Gimnáziumban. Szeretett utazni, és bejárta egész Európát. A „lagúnák városa” – ahová többször is ellátogatott – különösképpen elvarázsolta. Az 1920-as évektől – a szélsőséges ideológiák előretörésével – az idősödő írónőnek önálló kötete már nem jelent meg, de Orwellt is megelőzve, állatmesékben bírálta az egyre tágabb teret hódító nácizmust. Utolsó éveit magányosan töltötte a szülői házban, de unokái gyakran látogatták, akikbe a Püspökerdőben oltotta bele a természet szeretetét. Magyarország német megszállását származása miatt bujkálnia kellett. Rokona, dr. Csillag József hiába vétette fel Árpád u. 20. sz. alatti szanatóriumába, végül őket is utolérték a Gestapo emberei. A győri gettó felszámolását követően a 87 éves írónőt 5000 győri és Győr környéki társával együtt Auschwitzba deportálták, ahol azonnal gázkamrába küldték. Emlékét a szülőházán elhelyezett tábla őrzi.