Bár már véget ért az évad, még mindig érkeznek az elismerések a Győri Balett társulatához. A Deszkavízió szerkesztősége nemrégiben az évad legjobb előadásának A skarlát betűt, míg a legjobb férfi mellékszereplőnek Jekli Zoltánt választotta, melyről büszkén számolt be a napokban közösségi oldalán az együttes. A Harangozó-díjas táncművésszel beszélgettünk, aki olyan elementáris erőt sugároz a színpadon, mely ezúttal a szó legnemesebb értelmében „szemet szúr” a szakmának és a közönségnek.

Minden elismerés egy hatalmas visszaigazolást jelent annak, aki a szívét-lelkét átadja a színpadon. Hogyan fogadtad, hogy a kulturális szakportál a Győri Balettet és Téged is beválogatott a legjobbak közé?

Jekli Zoltán: Kétszer kellett elolvasnom az elején, hogy mi is történik valójában. Természetesen nagyon jól esett, megtisztelő mindannyiunk számára, hiszen közösen értük el a sikert, ez a munkánk egy újabb gyümölcse. Bevallom egy-egy díj után valahogy mindig időre van szükségem, hogy megjöjjön ez a különleges érzés, ami az elismeréssel jár. Egyébként sem szoktam gondolkozni azon, hogy milyen díjak vannak a szakmánkban, nem erre fókuszálok, egyszerűen csak teszem a dolgom, de még egyszer köszönöm, nagyon boldog vagyok.

A skarlát betű a házasságtörő Hester Prynne és szerelmének, a közösség nagy tiszteletben álló fiatal lelkészének, Arthur Dimmesdale-nek a gyönyörű története. Mit jelent számodra ez a fantasztikus mű, egyáltalán, mennyire érzed komfortosan magad ebben a szerepben?

J.Z.: Másodjára vettük elő ezt a produkciót, de már először is nagyon szerettem, hiszen egy nagyon szép ívben kerekített történetet alkottunk. Csodás a zenéje, a díszlet, tényleg minden összeállt úgy, ahogy kell. Most azonban valahogy jobban át tudtam már élni minden mélységét és magasságát a karakternek. Mikor először bemutattuk, a tánctechnikai elemekre talán nagyobb hangsúlyt fektettem, ezúttal a lelkészben dúló érzések is jobban felszínre kerülhettek. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy olyan táncművészekkel és partnerrel állhatok a színpadon, mint amilyenek a társulatunk tagjai.

Sejtszinten kódolva van benned a tánc és a balett, mozdulataid magával ragadják a közönséget. Mennyire nagy kihívás számodra ez az érzelemátadás?

J.Z.: Alapvetően drámai beállítottságú ember vagyok, mióta pedig megszületett a kisfiam, azóta még érzelmesebb lettem. De ez is egy olyan dolog, amibe nem gondolok bele soha, hanem egyszerűen csak történik velem valami a színpadon. Azonosulok vele abban a pillanatban, végigjárom az adott szereppel járó utat. Elindulok A-ból és megérkezem a B-be, de ilyenek ezek a Velekei-darabok, nagyon cselekményesek. 18 éve ismerjük egymást Velekei Lászlóval, a közel két évtized alatt rengeteg mindent éltünk meg az igazgatónkkal, néha fél mondatokból is megértjük egymást, ez egy csoda. De fontos megemlítenem Csepi Alexandrát is, aki dramaturgként rendkívüli módon építi fel a karaktereinket.

Hogyan képzeled el a jövődet a társulatnál, hiszen a táncon túl már most is rengeteg kreatív feladatot vállalsz a csapatnál.

J.Z.: Valóban, az online és offline tartalomgyártásban sokat dolgozom az együttesnek. Bízom benne, hogy hosszú évekig lesznek közös terveink és projektjeink, akár a kedvezményes nyugdíj után is, mikor elkezdődik egy új élet…