1844-ben telepedett le városunkban Skopáll József, a győri fényképészet úttörője – róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.

Amióta 1839-ben a francia vegyész, Louis Daguerre nyilvánosságra hozta világrengető találmányát, azaz a képrögzítés tudományát, rögtön számos követője akadt minden országban, akik szenvedélyes fotósként igyekeztek megörökíteni a pillanat varázsát. Nem kellett több mint öt esztendő, és városunkban is megjelentek a vándorfotográfusok első képviselői, akik tudományukkal és művészetükkel elkápráztatták a technikai újdonságokra éhes lakosságot. Ők aztán az országot járva, ideiglenesen felállított műtermekben készítették el azok fotográfiait, akik hajlandóak voltak kifizetni a meglehetősen magas árat értük. De nem kellett sokat várni arra, hogy Győrben is vállalkozásszerűen kezdjék űzni ezt a mesterséget.

Ezeknek az első fecskéknek az egyik képviselője volt az 1814-es születésű Skopáll József, aki a pályáját bécsi pirotechnikusként kezdte. Különleges tűzijátékaival esküvőkön, bálokon kápráztatta el a lelkes közönséget. Egy alkalommal kis híján tragédia történt, amikor műsor közben a közelben álló sátra tüzet fogott. A levéltári adatok szerint Skopáll az első győri iparmű-kiállításon, 1846-ban két általa készített zongorával vett részt, de nem aratott vele nagy sikert. Vegyészeti ismereteit kezdetben vegyianyag-kereskedőként kamatoztatta, ezért éppen jól jött neki az 1848 tavaszán felálló magyar honvédség, amely jelentős mennyiségű puskaport rendelt tőle. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a szabadságharcban honvéd tüzér főhadnagyi rangot kapott. Legfontosabb feladata a röppentyű-gyártás és a rakéta irányítása volt a nagyváradi fegyvergyárban.

A korabeli híres napilap, a Hazánk 1848. április 29-i számában adott hírt arról, hogy Skopáll megnyitotta dagerrotípiai és talbotípiai műtermét a Torony utca 163. számú ház (ma Arany János utca 16.) első emeletén. Rövid részlet a hirdetéséből: „Alulírt alázatosan jelenti a tisztelt közönségnek, hogy ezentúl fényképeket mind ezüst lapra, mind papírra […], mellyek kívánatra színezve is lehetnek. […] Az ár ahhoz képest, mint ki-ki a képek készítését kívánja, lehető legolcsóbbra fog szabatni.” 1850 és 1852 között több száz talbotípiát készített a győri polgárokról, utcákról, városrészekről. Később Magyaróváron is üzletet nyitott. 1864-ben lánya, Karolina házasságtörést követett el külföldön, ezért a városi tanács „hazakényszer-utazását és igazolás jegyet rendelte el”. Skopáll rendszeresen vett részt és fényképezett a város és környékének társadalmi eseményein. 1870. november 20-án egy vasúti pálya próbaútján dolgozott éppen Ménfőn, amikor agyvérzés érte, és még aznap elhunyt.