„A szülők bölcsessége a gyermek dicsősége” – lakásuk ajtajának réztábláján ez a nevelési hitvallással felérő idézet olvasható. Jól jelzi, hogy dr. Kovács Gabriella belgyógyász, kardiológus főorvosnak és gépészmérnök férjének mennyire fontosak a gyerekek, akik egyébként már felnőttek és önálló életet élnek.

Székelyudvarhelyről némi kitérővel vezetett Győrbe az útja dr. Kovács Gabriella főorvosnak, a Petz-kórház kardiológiai osztály helyettes vezetőjének. 1988-ban telepedtek át Magyarországra, s budapesti barátjuk azt ajánlotta nekik, hogy Győrbe jöjjenek. „A város ismeretének hiányában ez a választás olyan bizonytalan volt, mint a lottó” – mondja a főorvosnő.

„De végül nyerő lett a szelvény?” – kérdezem.

„Ötös találat” – nyugtázza.

Székelyudvarhelyen született, édesapja szűcsmester volt, egy szövetkezet táskagyártás részlegét vezette, édesanyja is a bőriparban dolgozott. Egyedüli gyerekként a családban szülei külön figyeltek arra, hogy hozzáillő szakmát válasszon. Tudták róla, hogy sajnálja az elesetteket, rászorulókat, szívesen segít nekik, szociális lelke van. Nagyapja, a maszek hordógyártó is azt tanácsolta: ha jó, neked való, személyiségedhez passzoló szakmát akarsz, legyél orvos.

A marosvásárhelyi orvosegyetemen végzett, Székelyudvarhelyen és a kolozsvári kardiológián volt rezidens, aztán Korondon, valamint Kolozsvár környéki településeken háziorvosként indult a pályája. Férje kolozsvári, aki mindig és mindenben támogatta a szakmai előmenetelét. Aztán Romániában egyre tarthatatlanabb lett a helyzet, úgy döntöttek, hogy átköltöznek Magyarországra.  „Ez volt az egyetlen esélyünk arra, hogy a magyarságunkat megőrizzük, továbbadjuk a gyerekeinknek, s legyen egy reális, vállalható ön- és jövőképünk” – idézi vissza a rendszerváltás környéki éveket.

Dr. Kovács Gabriella 11 éven át járt Győrből Csornára, ott szerezte meg a belgyógyászati és a kardiológiai szakvizsgáját. „Megismertem a rábaközi embereket, éreztem, hogy szükség van a munkámra, a tudásomra, elhivatottságomra. Csornáról már kész szakemberként jöttem át Győrbe 1999-ben” – mondja.

„Miért éppen a kardiológia vonzotta?” – érdeklődöm.

„Az ember lelkével-szívével foglalkozni mindig vonzó volt számomra. Ha a „motorral” valami nincs rendben, az az ember egész szervezetére kihat. Aki tehát szívet gyógyít, az az egész embert gyógyítja – válaszol vallomásszerűen. – A kardiológián belül inkább a belgyógyászathoz szorosabban kötődő, nőiesebb szakterületek érdekeltek, kevésbé az, amelyik inkább a sebészethez kapcsolódik. Ezzel együtt közel áll hozzám a sürgősségi esetek kezelése, ügyeletben a szubintenzív osztály betegeknek biztonságot adó zsongása is tetszik, máig bennem is adrenalint szabadít fel.”

Dr. Kovács Gabriella szakvizsgázott szív-ultrahangvizsgálatból is. „A veszélytelen, fájdalommal nem járó, sugárterhelést nem okozó ultrahanggal vizsgáljuk a szív nagyságát, struktúráját, a billentyűk működését, az esetleg sürgős beavatkozást igénylő folyadékgyülemet. Meg tudjuk ítélni, hogy szükség van-e műtétre, vagy más terápiával kezeljük az elváltozást – magyarázza. – Bizonyos esetekben, például pitvarfibrilláció során a nyelőcsövön keresztül nézzük meg ultrahanggal a szívet, kizárjuk, hogy nincs rög a pitvari fülcsében, így biztonsággal tudjuk elvégezni a cardioversiót, a ritmuszavar megszüntetését, a beteg nem kaphat agyembóliát. Különösen szép látvány, ahogy dolgoznak a billentyűk.”

A főorvosnőnek két felnőtt gyereke van. 34 éves lánya egyszerre járt két egyetemre, így lett jogász és közgazdász, harmincesztendős fia gépészmérnök, egy multicégnél gyáregység-igazgató.

„Miért nem lettek orvosok?” – faggatom a főorvosnőt.

„Férjem gépészmérnök, inkább az ő érdeklődését követték, ők így döntöttek, és megmondom őszintén, én sem akartam rájuk erőltetni az én világomat, talán féltésből. Így is „doktorok” lehetnek, a lányom már dr. és a fiam is nemsokára doktor (phd) lesz a maga szakmájában” – mondja viccesen. A gyerekeiket tudatosan és rendkívül nagy szeretettel nevelték. Bejárati ajtajuk réztábláján most is olvasható a felirat: „A szülő bölcsessége a gyermek dicsősége.”

Évek óta a fiatal szakorvosjelöltekkel is szívesen foglalkozik, részt vesz a rezidensek továbbképzésében. Tíz éve az ECC-klub koordinátoraként pedig főként a háziorvosoknak szervez szakmai programokat. Minden alkalommal van egy kiemelt téma, majd ezt követően egy esetbemutatás és válaszok a felmerülő kérdésekre.

Állóképességét sporttal teremti meg. „Sportol az egész család, férjem a legsportosabb, teniszezik, focizik, fiam és a lányom teniszezik, én a lányommal már öt éve rendszeresen járok TRX-edzésekre, ez az erősítő gyakorlatokat tartalmazó mozgás a haditengerészek edzésformája volt.”

A családi életet színesíti a két unoka. „Velük lenni nem hobbi, hanem sokkal magasabb rendű, élményekkel teli találkozás” – avat be családi örömeibe a főorvosnő.