Csipes Tamara - aki akárcsak három éve Tokióban, szombaton a párizsi olimpián is ezüstérmet nyert a női kajakosok 500 méteres versenyében - elmondta, hogy jobban tartott az új-zélandi Aimee Fishertől, mint az immár nyolcszoros ötkarikás aranyérmes Lisa Carringtontól.
“Mára már olyan fáradt voltam, hogy nem gondolkoztam. Nem is tudom, mikor voltam versenyen ilyen fáradt. Vigasztalt, hogy biztosan Lisa is fáradt, de féltem, hogy a másik új-zélandi meglephet, aki két napot pihent” – mesélte a versenyről.
Kiemelte, a középfutam nem esett jól neki, “ráadásul kicsit túráztattam magam, hogy félórával kevesebb a pihenőm, mert az én középfutamom volt később”. Hozzátette, fél óra ilyenkor elég sokat számít, de úgy állt neki, hogy ebből a napból kell a legtöbbet kihoznia, lesz, ami lesz, maximális pályát szeretne menni, amit nem ront el, és amivel elégedett lesz.
“Nagyon koncentráltam az elején, mert tudtam, hogy gyorsak a lányok, és ha lemaradok, fáradtan nehéz megcsinálni a végét. De úgy megleptem magamat az első kétszázon, hogy ez a lendület bevitt. Talán emiatt is dobta el az ütőt a másik új-zélandi lány, annak kifejezetten örültem. Tőle talán jobban tartottam, mert két világkupán megverte Lisát. Ami nem biztos, hogy jó volt, mert Lisa választott egy másik taktikát. De egy hétszeres olimpiai bajnoktól kaptam ki, nem lettem rosszabb Tokió óta, ugyanúgy álltunk a dobogón, én elégedett vagyok ezzel” – nyilatkozott Csipes.
Hozzátette, a középfutamban nagyon nyugodt volt, mert neki jót tesz mentálisan, hogy a döntő előtt van még egy pálya, amikor úgymond lehet rontani.
“Persze, ott volt a fejemben, hogy mit mondok, ha nem jutok be, mert az kötelező, hozni kell. Az időjárás is jó volt, az nagy terhet vett le a vállamról, meg hogy ott volt mellettem Dorka, mert tartottam tőle, hogy esetleg bekerülök a két új-zélandi lány közé, akik között nagy a rivalizálás. Amikor beálltam, csak arra fókuszáltam, hogy úgy mint Szolnokon, beálltunk ketten, csőlátás és csak az én pályám számít” – fogalmazott.
Csipes Tamara köszönetet mondott párospartnerének, Gazsó Alida Dórának:
“Nagyon sokat számított, hogy az elmúlt két évben ott volt mindig a nyakamon, és vitt előre. Lábujjhegyen kellett állnom folyamatosan, hogy ne érjen utol. És mondtam neki, hogy Los Angeles már az övé…”
A 34 éves Csipes Tamara hozzátette, ez volt az utolsó világversenye:
“Bevillant, hogy köszönöm magamnak, hogy így zárhattam le.”