A párizsi paralimpia nyitóünnepsége a végcélja a látássérültek kerékpározását és integrációját segítő egyesület tagjainak. A két tandempáros és segítőik augusztus 13-án indultak útnak Győrből, portálunk pedig élménybeszámolót kért a csapattól.
Négy napja tekernek és megannyi élményen vannak már túl a Tandem-Szem Egyesület tagjai. A tagokkal segítőjükön, Rónaszéki Katalinon keresztül tartjuk a kapcsolatot, aki folyamatosan beszámol az egyesület Facebookon-oldalán is arról, hogyan telnek a napjaik. A bringások magabiztosan falják a kilométereket, szombaton délelőtt Vilshofen an der Donau-nál ugyan az esőkabátok is előkerültek, de ez sem szegte a kedvüket. A zenés-táncos átmozgatásról a Csókkirály gondoskodott:
Pálmay-Mátis Mónika, az egyesület alelnöke elmesélte, hogy a hagyományos mellett alternatív energiafokozót is használtak merő véletlenségből. „Az a váratlan esemény történt, hogy Józsi megitta az alkoholos fröccsöt, amiről nem tudta, hogy az, és utána ment, mint az állat” – nyitotta a hangüzenetben rögtönzött „hajónaplót” Mónika. Már ötszáz kilométer felett jár a megtett kilométerek száma, és azt is tudjuk, hogy a tervezett érkezési időket is tudják tartani, de ilyen távolságoknál egy-egy óra tévedés belefér.
Az első napon a várakozásokon felül teljesítettek: még világosban értek Bécsbe és eddig semmilyen extrém körülmény nem nehezítette a túrát – hogy lekopogjuk – még láncszakadás sem történt. A meleg a biciklin kevésbé érezhető a meleg, legfeljebb a szembeszél szól bele a sebességbe. Egy hirtelen, ám a későbbiekben kifizetődő döntés miatt a javasolt úritányon változatott a csapat, Wallsee-ig a Duna jobb oldalán haladtak. Az osztrák bringások is igazolták a helyes választást, utólag kiderült, hogy valóban jó volt hallgatni a helyiekre, ugyanis az útvonalon 80%-ban a fák adta hűs árnyékban tudtak tekerni. Az első napon szinte sík terepen haladtak, majd érkezett a nehezítés: Wachau már tartogatott emelkedőket. „Volt, hogy elfogyott a sebesség, visszaváltottunk de nem szálltunk le. Úgy nézünk ki, mint a zebrák, a főtt rák színéhez hasonlítunk. Ez ellen nem tudunk mit tenni, muszáj rövidujjúban tekerni a nagy meleg miatt. Van egy ellenszerünk, a csősál. Azt vizezzük be, felvesszük a fejünkre és arra tesszük a sisakot.”
A kísérőcsapat kalandosabban halad – útlezárások miatt egy kicsit letértek az eredeti útvonalról. A mellékutakon minden jelet és térerőt elveszítettek, de a látvány kárpótolta Katát és Palkó Tibor sofőrt a nehezített körülményekért, és szerencsésen odaértek a megbeszélt találkozópontra.
A Tandem-Szem Egyesület tagjait mindenhol szeretettel látják: Linzben a helyi Lions Club képviselőivel találkoztak, de Mónika ausztriában élő testvére, Péter és párja, Bea is meglepték a sportolókat egy kis finomsággal és frissítővel.
A csapat szombaton reggel Passau-ból indult Tegerheim irányába, Győr+ itthonról ugyan, de folyamatosan beszámol a kihívásról.
A végére hagyunk egy kis különlegességet: Kata férje, Papp Norbert művész egy csodás homokanimációt is készített az út emlékére:
Korábban írtuk a témában: