Kutasi Károly 2x35 című kiállítását láthatjuk augusztus végéig a Kisfaludy-könyvtárban. A tősgyökeres győri tanár a hetvenedik születésnapjára lepte meg magát és közönségét a tárlattal, ahol a képek nagy része párba állítva látható.
Sokoldalú ember. Kisgyermek korától rajzolt. A Kálvária úti általános iskolában Sz. Vécsei Irma szerettette meg vele a művészetet. „Egyszer véletlenül ráborítottam a vízfestékre a vizet, és Irma néni azt mondta: milyen szép lett, ahogy szétfolyt. Attól kezdve a gátlásaim megszűntek egy ideig. A Révaiban Cziráki Lajos szakkörére jártam. Ő irányítgatott a képzőművészet felé, de azt is elmondta, hogy az egyetemre bejutni reménytelen. Nem is lett belőlem se festő, se grafikus, se szobrász, se író, se költő, ezért aztán mindegyiket gátlástalanul művelhetem” – mosolyog.
Pécsett végezte a tanárképzőt földrajz–rajz szakon, és cseppet sem bánta meg. Azt mondja, rengeteget tanult a gyerekektől. Lenyűgöző volt számára a belőlük áradó bátorság és kreativitás, ahogy gyurmából, papírból olyan dolgokat készítettek, ami egy felnőttnek is becsületére vált volna. „Nagyon büszke vagyok rá, hogy kolléganőmmel sok képzőművész-palántát indítottunk útnak, akik közül aztán jó páran ki tudtak teljesedni. Németh Hajnal Auróra, Puklus Péter, Csermák Zsuzska… – csak pár név az egykori diákok sorából.”
Kutasi Károly huszonhat évig tanított Révfaluban a Tulipános Iskolában, másfél évtizedig vezette is az intézményt, de szép emlékek fűzik a Móra-iskolához is, ahol öt évig oktatta a jövő dizájnereit, formatervezőit.
Élvezettel csapong a művészeti ágak, témák és technikák között, a festővásznon kívül könnyedén fejezi ki magát versben és prózában. Készít fej- és alakrajzokat, de az utóbbi időben gyakran fordul elvontabb témák felé. Akvarelljein gyakran megjelenik egy-egy győri részlet, épület.
„Hetven éve vagyok győri polgár. Végigsétálni a Baross úton, a Káptalandombon, átmenni a Rába és Mosoni-Duna fölött, az maga egy csoda. Győrben a vizek, az este, a naplemente, a vihar vagy éppen az árvíz, számomra mindig inspiráló. Éppúgy, mint a baráti, ismeretségi körömbe tartozó képzőművészek. A legelső korszakból Cziráki Lajos bácsi, Borsa Antal, Tóvári Tóth István, később Bardocz Barna, Hefter László, a mostaniak közül Koppány Attila, Radosza Attila vagy éppen Tolnai Imre. A kollégáimmal Art9000 néven megalakítottuk az Alkotó Rajztanárok Társaságát a vizuális kultúra népszerűsítésére, s hogy megmutassuk az együtt dolgozás örömét.”
A művészet mellett másik nagy szenvedélye a foci. Kisfiú volt, amikor nagybátyjai kivitték egy ETO-meccsre. „Mondanom sem kell, hogy ottragadtam, hatéves koromtól majdnem mostanáig. Éveken keresztül az összes ETO-meccsen ott voltam, Székesfehérváron, Tatabányán, Pesten. Mostanában már kicsit csillapodik a lelkesedésem, de ha tehetem, ma is mindig megnézem. Én azt gondolom, ahogy az ember a szülőhazáját, vagy a szülővárosát, úgy a csapatát sem hagyhatja el.”