„Rövid volt a szünet? Volt azért lehetőség pihenésre?” - hangzott a kérdés, majd a gyors válasz Velekei László tolmácsolásában: „Egyáltalán nem volt rövid, sőt, táncos szempontból kifejezetten hosszúnak tűnt a nyár!” A Győri Balett gőzerővel vetette bele magát a 2024/25-ös évadba, már csak azért is, mert jubilálnak. A direktor egyébként is maximalista csapatával szemben nem támaszt nagy elvárásokat, egyszerűen „csak” szeretnék az elődök által felépített tánckultúrát még magasabb szintre emelni, hogy méltók legyenek a hagyományokhoz és tovább öregbítsék a Győri Balett hírnevét.

Erős felütéssel ért véget az elmúlt évad, Brüsszelben az Európai Unió soros magyar elnökségének megnyitó ünnepségen képviseltétek hazánkat, óriási sikerrel. De augusztusban már folytatódott is a munka, extrán, amolyan győri balettosan…

Velekei László: Egy image film forgatásán vettünk részt augusztus 12-én, a színház tetején készültek a felvételek. De bevallom, rajongok ezekért a különleges pillanatokért, ezek inspirálják a művészetünket.

Közben a stúdióban is izzik már a levegő, készültök az első bemutatóra, mely egy két részes, szimfonikus balett est lesz novembertől.

V. L.: Elsőként egyenesen Dél-Koreából a Mutdance művészeti vezetője, Kim Jung-a és két asszisztense, Da-yeon Kang és Ji-woo Lim érkezett együttesünkhöz. Belecsapott vendég koreográfusunk, már az első napon késő estig próbáltak művészeink, aminek az lett az eredménye, hogy már be is tanulták a Tranzit névre keresztelt estünk első felvonását. Kim Jung-a tulajdonképpen a Mirror című táncjátékát álmodja a társulatunkra, míg a fiatal angol koreográfus, Jordan James Bridge Falling into Jupiter című művét adaptálja az együttesre. Ez egy klasszikus bázisú, kortárs tánc lesz, meghívott művészünk repülője ezekben az órákban landol Magyarországon, várjuk őt is szeretettel.

Az első félévünket ennek az új premiernek a szakmaisága fogja meghatározni, de készülünk a 45-ös évadra, rengeteg különlegességgel és meglepetéssel. Az alap koncepció az, hogy a közönségünkből közösséget, a közösségünkből pedig közönséget építsünk. Ez a mi hagyatékunk, ennek szeretnénk tisztelettel megfelelni.

Igazgatóként hogyan tekintesz a jövőbe? Milyen elvárásaid vannak a társulat felé?

V.L.: Nem feléjük vannak elvárásaim, sokkal inkább magam felé. Túlzás nélkül mondom, hogy büszke vagyok rájuk, kiváló a társulatunk, annak minden részlege, legyen szó a műszaki vagy művészi stábról, a titkárságról vagy akár a menedzsmentről. Fontos felismernünk azt, hogy annak a nemzetközi brandnek a fenntartásához amit képviselünk, ahhoz bizony erő kell. Hogy minden nap meg tudjunk újulni, hogy kreatívak és érdekesek legyünk. Mivel a művészetünk szubjektív, ezért utat kell találnunk a közönséghez. Rengeteg tehetséggel büszkélkedhetünk, így az inspiráció is adott. Nagy hangsúlyt fektetünk ugyanakkor arra is, hogy az együtt töltött idő minőségét, emberségét hogyan határozzuk meg. Ez mind-mind energia, s bár talán elsőre csúnyán hangzik, de nagyon kifizetődő az élet minden területén. Első igazgatónktól, Markó Ivántól idézve azt szeretnénk, hogy a művészetünk a közönségünkkel váljon teljessé, hogy meg tudjuk szólítani őket. Korábbi direktorunktól Kiss Jánostól idézve pedig szeretnénk a minőségi szintet tovább emelni. Az elődeink tollal írták a táncművészetet, ehhez kívánunk méltók maradni…