Megragad a Mirror
Nemzetközi koreográfusok segítségével invitál különleges utazásra a Győri Balett. November 9-én a jelenre reflektáló művészek jóvoltából a szimfonikus balett felé fordul a társulat. Tranzit című két részes estjükön a fiatal tehetség, Jordan James Bridge darabja mellett a Dél-Koreából érkező, fantasztikus Kim Jung-a sajátos produkcióját tekintheti meg a táncszerető publikum. Az est fő kérdése az lesz, mitől ember az ember, ezt keresi a Mirrorban az ázsiai alkotó is. Az átható zene, a fémcsövekkel tűzdelt színpadkép és a mozdulatok sokasága lelkünkig kúszik, hogy általa megtaláljuk önmagunkat és ráleljünk a helyes útra.
A 2023-as táncfesztiválon mutatkozott be Győrben a MUTDANCE csapata, itt indult el egy új, kalandos kézfogó a dél-koreai formáció és a házigazda együttes, a Győri Balett között. A társulat idei első premierjére visszatért a vendégek koreográfusa, Mirror című alkotását adaptálta a társulatra.
Hetek óta zajlanak a próbák a színfalak mögött, a nyelvi nehézségek ellenére játszi könnyedséggel egymásra találtak a felek, olyannyira, hogy hétfőn már az első színpadi próbájukat tartották a művészek a teátrum Nagyszínpadán. Ennek apropóján beszélgettünk Kim Jung-a-val.
Hihetetlen lendülettel láttak hozzá a próbafolyamathoz, de a premierig jócskán akad még tennivaló. Hogyan értékeli az eddigi közös munkát?
Nagy várakozással érkeztem Magyarországra, de bevallom, némi félelem is volt bennem, hiszen két eltérő kultúrában működő együttest képviselünk. Sokat gondolkoztam azon, hogy az általam vázolt mozdulatokat hogyan tudják majd elsajátítani a táncosok. De amióta itt vagyok, csak pozitív tapasztalataim vannak, szeretettel fogadott a Győri Balett csapata, és ugyan ezzel a lelkesedéssel vágtak bele a koreográfiába. Már most tudom, hogy ez az élmény egy életen keresztül elkísér majd…
Impulzív és drámai a produkció, saját tudatunk mélységeit fedezhetjük fel általa, vagyis a címhez méltón tükröt tarthatunk magunk elé. Mi volt a fő koncepció?
Mint általában minden művemnél most is az volt az elvem, hogy a darabot követően a nézők motivációt érezzenek magukban arra, hogy önvizsgálatot végezzenek. Milyen tükörbe nézni? Milyen az, ha objektíven tekintünk magunkra? Hogyan lehet a tudatos és az öntudatlan ént kifejezni? A fő cél az, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, és megkeressük azt, ami még titokként lakozik bennünk.
Ez egy igazi önismereti utazás, ami visszaköszön a karaktereken is, az egyik főszereplő Tüű Barbara öltözete például a dramaturgiával együtt fehérből feketébe vált. Koreográfusként, hogy éli meg ezt a kalandot?
Eredetileg úgy készültem, hogy Dél-Koreában lesz a darab premierje, így ez valóban egy nagy utazás, hogy éppen magyar színpadon, Győrben debütál.
Ha már Barbarát említette, ő az aki elsőként prezentálja, hogy a koreai mozgásformában mennyire fontos az egymáshoz való igazodás, és, hogy mekkora jelentősége van még a lélegzetvételnek is. Számomra is kellemes meglepetés volt, hogy a művészek így átérezték és vissza is tudják adni mindezt a közönségnek.
Önvizsgálat: szigorúnak tartja magát?
Alapvetően nem vagyok szigorú. A tanításom lényege, hogy tükröződjön a tartalom. Az, hogy ha a táncosok nem teljesen követik le az általam mutatott mozdulatsort nem tartom problémának, a saját kifejezésmód is fontos ugyanis a kortárs művészetben.
Ez nem egy olyan műfaj, mint mondjuk a népi táncok, melyeknek megvannak a határozott mozdulatai, itt megengedőbbek lehetünk. Nem a szigorítás az eszköz, hanem, hogy megtaláljuk azt, mitől lesz tökéletes a darab!
Galéria: O. Jakócs Péter