Társasházi életműdíjat kapott Baranyi Tibor, aki 88 évesen is naponta kétszer járja be a Tihanyi Árpád út 29. szám alatt található „hétemeletest” és immár 34 éve segíti a lakók mindennapjait.

„Két kollégámmal együtt hivatalosan számlálóbizottsági tagok vagyunk, és én vagyok a házbizottság elnöke, de hívhatjuk akár ezt házmesternek is. A közös képviselők kinyújtott karjaként intézzük a társasház ügyes-bajos dolgait. Itt, a Tihanyi Árpád út 29. szám alatt összesen 42 lakás és mintegy száz ember tartozik hozzánk. Rendszeresen telefonon egyeztetünk a közös képviselővel, ellenőrizzük a számlákat, beszámolót készítünk, segítünk az időseknek a kérvények kitöltésében, fogadjuk a lakókhoz érkező szerelőket, áramvételi lehetőséget biztosítunk a számukra, hiszen itt vagyunk helyben, 0-tól 24 óráig” – mesél a munkájáról a kétszeres dédnagypapa.

„Mindennap kétszer lejárom a lépcsőházat. Ellenőrzöm, hogy mindenhol világítanak-e a lámpák, hiszen ha valaki a sötétben elesne és baleset történne, az bizony a társasház felelőssége lenne. Ugyanígy ellenőrzöm, hogy a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően a menekülő-útvonalakat szabadon hagyják-e. De a legfontosabb, hogy ilyenkor találkozom az itt élőkkel, akik elmondják, mire volna szükségük, és mi természetesen segítünk nekik. Ma például liftszerelés van a házban, ezt is igyekeztük úgy időzíteni, hogy az idősek a reggeli bevásárlást és gyógyszerkiváltást még el tudják intézni, és csak ezt követően kezdődött meg a javítás” – teszi hozzá Baranyi úr.

„Ez az épület, vagyis az úgynevezett győri hétemeletes 1959 és 1960 között épült Fátay Tamás tervei alapján. Kuriózumnak számított abban az időben, hiszen saját fűtéssel, külön mosókonyhával és szárítóhelyiséggel rendelkezett, a belépőket pedig egy tágas előtér fogadja. A kivitelezés minőségéről sokat elmond, hogy a lakásomban lévő parkettához az elmúlt több mint hatvan év során egyszer sem kellett hozzányúlni, meg sem mozdult” – mesél az életműdíjjal elismert szakember.

„A mostani árvíz is feladatot ad, ugyanis az egyik lakót felszólította a hatóság, hogy ürítse ki az ártéren lévő hétvégi házát. Szerencsére az egykori mosókonyhából már jóval korábban kialakítottunk itt egy úgynevezett havária-helyiséget, ahol a lakók harminc napra ingyenesen elhelyezhetik a holmijaikat, akár egy ilyen esetben is” – mondja Baranyi úr.

„Idén novemberben leszek 89 éves, és ha a sors is úgy akarja, tizenegy évig még szívesen dolgoznék, mert milyen nagyszerű lenne egy kerek számmal, százévesen befejezni. Mindennap mosolyogva végzem a teendőimet, ez talán a legfontosabb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy olykor ne kapnánk bántást, de túl kell lendülni a nehézségeken és közös nevezőre kell jutni. Egy fiam, egy felnőtt unokám és két csodálatos dédunokám is van már, ők az igazi boldogság számomra. Nagyra értékelem, hogy a fiam mindennap felhív és megkérdezi, papa, mi újság, hogy vagy. Az elnyert életműdíjra pedig szeretettel gondolok, mert úgy érzem, a közösségtől kaptam”.