Professor Rosalind Pritchard, az Ulsteri Egyetem tanára tartott előadást a közelmúltban a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán egy Észak-Írországban, hazai és nemzetközi hallgatók közében végzett tanulságos felmérésről. A projekt ugyanúgy segítette a külföldi diákok beilleszkedését a fogadó ország kultúrájába, mint a vendégek kultúrájának megértését. Vagyis egymás elfogadását.
Dr. Baranyiné Dr. Kóczy Judit, az Apáczai-kar nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánhelyettese köszöntötte a Magyarországgal már a kilencvenes évektől szoros kapcsolatot ápoló professzor asszonyt. Azóta a hazai felsőoktatás is tovább nyitott a nagyvilág felé, az egyetemeken egyre több külföldi hallgató tanul, és Rosalind Pritchard előadásának témája pontosan azt a folyamatot segítette, hogy a különböző, távoli országokból érkező diákok sikeresen be tudjanak illeszkedni a fogadó ország kultúrájába. Az itthoni és a külföldi hallgatók egymástól tanulva, kölcsönös tisztelettel tudjanak egymás mellett élni. Ugyanis az eltérő szokások, a félreértések, a tolerancia, empátia hiánya mindkét oldalról megkeserítheti a közösségi kapcsolatokat. Ellenkező esetben viszont oldódik az elszigeteltség, az elzárkózás, a magány. Barátságok kötődhetnek, és a külföldi egyetemi tanulmányok életre szóló, pozitív élményt adhatnak.
A professzor asszony előadásában bemutatta annak a kutatásnak az eredményét, amelyet azért végeztek, hogy jobban megértsék a helyzetet, amikor különböző kultúrák képviselői találkoznak, és válaszokat is találjanak arra, hogyan célszerű hozzáállni ehhez a szituációhoz, hogyan lehet átlendülni a nehézségeken.
Ennek érdekében vegyes csoportokat alkottak az észak-írországi egyetemen hazai és nemzetközi hallgatókból, és hat különböző feladat elvégzésére kérték őket. A cél az volt, hogy a csoportok tagjai jobban megismerjék egymást, a szokásaikat, és kiderüljön, hogy a nemzetközi hallgatók számára milyen beilleszkedési problémák jelentkezhetnek az Ulsteri Egyetemen. A tapasztalatokat kiértékelték, a jellemző konfliktusforrásokat igyekeztek megszűntetni, a felmerült gondokat pedig orvosolni.
Tizenkilenc hazai és hetvenhárom nemzetközi hallgató részvételével kezdték a projektet, közülük végül tizenhatan, illetve negyvennyolcan végig is vitték a folyamatot. Srí Lanka-i, tajvani, japán, amerikai és európai hallgatókat vontak be a felmérésbe. A hat tevékenységi kör pedig, amiben közösen részt vettek, a következő volt. Először is együtt vásárolták meg a hozzávalókat ahhoz az ételhez, amit szintén közösen készítettek és fogyasztottak el. Másodszor a csoport egy átlagos, helyi család otthonába látogatott el, valamelyik diák invitálására. Harmadszor az internet segítségével egy aktuális, fontos témát taglaló újságcikket vagy magazinriportot vitattak meg közösen. Negyedszer együtt mentek szórakozni, diszkóba, partyra. Ötödik programként pedig együtt néztek meg egy tévéműsort, vagy moziba mentek, és közösen beszélték át a látottakat, élményeiket. Végül pedig valamilyen közösségi programra látogattak el, lehetett ez sportmeccs, akár mise is, vagy éppen tánctanulás. A csoportok minden tagja teljesen egyenrangú volt a projekt során.
Itt is igazolódott, hogy ugyanaz a program, ugyanaz a viselkedés gyakran más-más jelentéssel bír a különböző kultúrákból érkezett résztvevőknek. Hiszen a világ más-más részein, de még Európán belül is eltérő lehet a non verbális kommunikáció, másként állnak a magasabb rangúakhoz, mások a köszönési szokások, másként viszonyulnak a csendhez, a szexualitáshoz, a gasztronómiához, vagy éppen az alkoholhoz. Van, ahol inkább az egyén, van, ahol inkább a közösség áll a központban. Van, ahol inkább, máshol kevésbé távolságtartóak az emberek, és eltérőek lehetnek a férfi és női szerepek is.
A projekt során a nemzetközi és a hazai hallgatók egyaránt elszántan törekedtek arra, hogy jobban megismerjék egymás kultúráját, és ennek a tudásnak a birtoklása örömet és felszabadultságot hozott számukra. A professzor a programban résztvevő egyik külföldi diákot idézte: „A projekt lehetőséget adott számomra, hogy részesévé váljak a helyi életnek, és megismertessem a saját kultúrámat is az itteniekkel. Nagyon sokat tanultam történelemről, szokásokról, családi kapcsolatokról, vallásról, politikáról. Boldog vagyok, hogy ez a program megadta számomra ezt a lehetőséget.”
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem