Rég volt ilyen különleges és felemelő hangulata a főhajtó megemlékezéseknek Győrben, mint amilyet átélhettek azok, akik kedd este a Fidesz győri szervezetének eseményén adóztak az 1956-os forradalom történelmi eseményei, tragédiái és áldozatai előtt. Több százan gyűltek össze a Golgota emlékműnél, képviselők, ismerősök, régi barátok ragadtak fáklyát, hogy a lobogó fényforrás tüzével adózzanak az ország mártírjai, a győri szabadságharcosok előtt. A különleges eseményen dr. Fekete Dávid és Simon Róbert Balázs mondott beszédet.
Csendben gyülekeztek a Bisinger sétánynál az emlékezők, a Fidesz győri szervezete hangulatos, közös sétára invitálta az érdeklődőket, egy nappal a véres évforduló előtt, mikor is Magyarország népe fellázadt a sztálinista terror, a szovjet megszállás ellen.
A sötétedő őszi estén, a séta kezdetén fáklyák meleg fénye lobbant fel, így a börtönig tartó út során vörös lángcsóva és halovány füst kísérte a menetet, a Városházát megkerülve, át a Honvéd ligeten, egészen a börtön bejáratáig, ahol elsőként dr. Fekete Dávid köszöntötte a megjelenteket.
A Fidesz-KDNP győri frakcióvezetője beszédében felidézte a 68 évvel ezelőtt lezajlott történelmi események főbb momentumait, amikor a magyar nép kifejezésre juttatta, hogy elege van a kommunista elnyomásból, a baloldali terrorból és abból, hogy mások akarják megmondani, mit és hogyan csináljanak a magyarok.
„Történelmünk során kijutott nekünk az ilyen nehézségekből. Hol a császár Bécsben, hol a szultán Isztambulban, hol pedig a kommunista pártfőtitkár Moszkvában érezte úgy, hogy dönthet a magyarok jövőjéről. Mi magyarok azonban nem szeretjük ezeket a despotákat, mi szabadon szeretünk élni, mindenféle külső befolyástól mentesen, magabíró, büszke magyar nemzetként” – ismertette dr. Fekete Dávid.
Mint mondta 1956 hősei áldozatvállalásukkal hitet és reményt adtak, s bizony volt is mit visszaadni, hiszen a megelőző évtizedekben magyarok sora szenvedett a két világháború, a vörös terror, Trianon, a holokauszt és a vörös elnyomás miatt.
Dr. Fekete Dávid úgy folytatta, ma is erőt tudunk meríteni ’56 üzenetéből, hisz csak akkor lehetünk erősek ha magunk döntünk a minket illető kérdésekről, és ha magunk döntjük el, hogy miként és kikkel akarunk együtt élni a hazánkban, miként szeretnénk nevelni gyermekeinket, illetve, hogy részt kívánunk e venni egy környező országban dúló fegyveres konfliktusban.
„A mi politikai közösségünknek meggyőződése, hogy nem szabad hagynunk, hogy ismét különböző hatalmi központokból mondják meg, mit gondoljunk a minket érintő sorskérdésekről” – tette hozzá a frakcióvezető. Egyúttal felidézte az ünnepi helyszín, a győri börtön szerepét a közel 70 évvel ezelőtti események vonatkozásában, ahol három győri fiatal lelte halálát, Máté Mária, Szabó Béla és Halász Ödön.
„Győrt nem véletlenül szokás a forradalom második fővárosaként említeni. Városunk a kezdetektől bekapcsolódott a forradalom eseményeibe, jelentős politikai súlyt képviselt. Nem is csoda, hisz Győr olyan vezetőket adott, mint Szigethy Attila, Földes Gábor vagy éppen Tihanyi Árpád” – emelte ki saját mártírjainkat dr. Fekete Dávid.
A frakcióvezető végül hozzátette, a jövőben ismét hangsúlyt kapnak a közös találkozók és ünneplések, hiszen mint fogalmazott: „Újra meg kell mutatnunk azt, hogy Győrben a jobboldali közösség erős, egységes és tettrekész. Meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk azok, akik immáron 18 éve dolgoznak azon, hogy Győr a legélhetőbb város legyen. Mi vagyunk azok, akik a 18 év alatt Győrből egy prosperáló gazdasági központot építettünk a győri polgárok felhatalmazásával, egy olyan várost, ahol jó élni, jó gyermeket nevelni, ahol jó egyetemre járni, ahol jó szépkorúnak lenni. Nekünk, ennek a munkának a folytatása a feladatunk” – zárta köszöntőjét dr. Fekete Dávid.
Nagy Balázs, a Győri Nemzeti Színház művésze is közreműködött a műsorban, Jobbágy Károly versét szavalta a népszerű színész, de tolmácsolásában a Nyomorultak című musicalből is hallhattak részletet az emlékezők.
„Amikor ’56 hőseire gondolunk először fiatalokat látunk magunk előtt. Pesti és győri srácokat és lányokat, akik mindent elkövettek, elsöprő bátorsággal emeltek szót és fegyvert a megszállók és a helytartók ellen” – ezt már Simon Róbert Balázs mondta a rendezvény zárásaként. Az országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, akkoriban 11 évvel a második világháború után, minden józan magyar ember tudta, hogy tenni kell valamit. „Fegyvert fogtak hát, mert úgy látták nem lesz más kiút. Tűzben, rongyokban, de boldogan. Annak az embernek az elszántságával, akit kiszorítottak a szakadék szélére és tudja, hogy már nincsen hová hátrálnia, csak egyetlen út maradt: harcolni a talpalatnyi földért, ami még az övé…” – mutatott rá Simon Róbert Balázs.
A fáklyás felvonulással vezetett megemlékezés, a börtön bejáratával szembeni kopjafa és emléktáblák koszorúzásával zárult.
Galéria: Marcali Gábor
TV-s szerkesztő: Ficsór Dávid