1844. október 28-án hunyta le örökre a szemét a magyar szerelmi költészet egyik legjelentősebb alakja, Kisfaludy Sándor, aki Győrben töltötte gyermekkorát.

A középkorban még nagybirtokos nemesi család a történelem fordulatai során nagyobb birtokait fokozatosan elvesztette. Amikor a leendő költő édesapja, Kisfaludy Mihály elnyerte a győri szolgabírói tisztséget, Sümegről Győr vármegyébe, a család rábacsécsényi, majd téti kúriájába költöztek, ahol Sándor gyermekkora java részét töltötte. „Ha királyi palotában születtem volna is, úgy nem volna gyalázatom, ha valamelyik faluvégén egy cigánykunyhóban ejtettek volna is a világra, mégis csak az volnék, aki vagyok.” – vallja naplójában. A majorudvarban a cselédgyerekekkel csigást játszott, lepkéket kergetett, de még a repülést is kipróbálta a vállára erősített pulykaszárnyakkal. Téti házuk alig különbözött a magyar parasztházaktól. A tornácról nyílt a konyha, s ettől jobbra-balra volt egy-egy szoba. Kisfaludy később tárgyilagosan emlékezett vissza az atyai szigorra, melynek sokszor ő maga is elszenvedője volt. Főként miután anyjuk halála után apjuk özvegyen maradt. „Az öreg úr” – ahogyan gyermekei a háta mögött nevezték – azon volt, hogy fiai hivatalvállalással, katonai szolgálattal, vagy előnyös házassággal alapozzák meg jövőjüket. A népes család, a sok kisgyermek ellátása nem csekély gondot, terhet jelenthetett. Sándort – akivel Csukly mester, házitanító ismertette meg a betűvetés mesterségét – 1782-ben, 10 éves korában íratták be a győri tankerületi öt osztályos királyi gimnáziumba, ahol mindvégig kitűnő eredménnyel végzett. Eközben a győri bognármesternél, Mándl Jánosnál kapott szállást. Második osztályos korában azonban majdnem elbocsátották, amikor is nehezményezte egyik osztályzatát. Szerencsére a kis renitens bocsánatkérésével mégis eltussolták az ügyet. Jeles tanárok oktatták az egykori jezsuita iskolában. Köztük ki kell emelnünk Fabchich Józsefet, aki szenvedélyes művelője volt a magyar nyelvnek, a régi és újabb magyar írók olvasására buzdította tanítványait.

Kisfaludy Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol bölcsészetet és jogot hallgatott. Később beállt az osztrák hadseregbe, és Itáliában harcolt Napóleon ellen. Francia hadifogsága alatt arról volt híres, hogy minden szép hölgynek csapta a szelet, akik rendszerint nem sokáig állták az „ostromokat”. A sereget elhagyva azonban végre révbe ért, és az ország ünnepelt költőjeként hosszú, boldog házasságban élt fiatal feleségével Sümegen. 72 éves korában érte a halál. Temetése idején akkora hó esett, hogy koporsóját csak az utat bivalycsordával letapostatva tudták elszállítani végső nyugvóhelyére.