A Szuezi-csatornán át érkező invazív, idegen fajok megváltoztatják a Földközi-tenger érzékeny ökoszisztémáját szakértők szerint.

A 150 éve átadott csatorna, amely összeköti a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel, forradalmasította a tengeri hajózást, mivel közvetlen összeköttetést teremtett a Kelet és a Nyugat között.

Környezetbiológusok az évforduló alkalmából a híres vízi út egy kevésbé ismert hatására hívták fel a figyelmet: az évtizedek során a Földközi-tengerben nem honos több száz faj, köztük a mérgező medúza és az agresszív tűzhal vándorolt át a csatornán a Mediterráneumba. A tudósok szerint a következmények pusztítóak lehetnek.

A beáramlás jelentősen erősödött azóta, hogy Egyiptom 2015-ben megnyitotta az új Szuezi-csatornát, ezzel megkétszerezte az útvonal kapacitását, sok földközi-tengeri ország azonban bírálta a fejlesztést.

A legélesebb kritikát a szomszédos Izraelben fogalmazták meg. Bella Galil, a Tel-avivi Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeumának tengerbiológusa az AP hírügynökségnek elmondta, a károk nagy része nem orvosolható, és sürgős cselekvésre szólított fel, hogy az invazív halak és rákfélék beáramlásának hosszú távú hatásait minimalizálják.

A csatorna kiszélesítésével és kimélyítésével a nem honos fajok “mozgó akváriumát” hozták létre, és ha az invázió akadálytalan marad, az ember számára barátságtalanná válhatnak a mediterrán parti vizek – fogalmazott. Galil szerint az invazív fajok száma több mint kétszeresére nőtt az elmúlt 30 évben, jelenleg 400 körül van. A jelenséget a “fel nem ismert veszélyek történelmi példájának” nevezte.

Izrael mérgező medúzák soha nem látott hullámával néz szembe, ezek a csalánosok károkat okoztak a parti erőművekben és elijesztették a turistákat és a strandolókat.

Más mérgező fajok – köztük a az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati részén őshonos tűzhalak – állandó kolóniákat hoztak létre.

A tengerbiológus a rendkívül erős mérgű ezüst csikóhal megérkezését tartja a leginkább aggasztónak.

Galil szerint az izraeli vizek halainak fele és rákjainak mindegyike már az invazív fajok közé tartozik, de a beáramlás már elérte Spanyolországot is.

A jelenséggel az ENSZ januárban Velencében tartandó óceáni fenntarthatósági találkozóján is kiemelten foglalkoznak majd.

“Ezek a nem honos élőlények komolyan fenyegetik a helyi fajokat, legalább annyira, mint a klímaváltozás, a vízszennyezés vagy a túlhalászat. Kipusztítják az őshonos kagylókat, rákokat, halakat” – hangsúlyozta.

Musztafa Fuda egyiptomi környezetvédelmi miniszter szerint azonban nincs ekkora veszély.

“Az invazív fajok hasznosak is lehetnek, a túlhalászott fajok helyére léphetnek, alkalmazkodhatnak az új környezethez” – mondta.

Becslése szerint a behatolók kevesebb mint öt százalékát lehet károsnak nevezni, a nagy többség ártalmatlan.

A Szuezi-csatornai Egyetem tengerbiológusa, Tarek Temraz szerint az invázió globális jelenség, amely a szennyezés és a klímaváltozás számlájára írható: a fajok a túlélésért optimális környezetet keresnek maguknak.