A Győri Egyházmegyei Karitász műhelyvezetője, Polócz Imréné Marianna vehette át 2024-ben az „Érték vagy! – Mindennapi hős” díjat. A Gondoskodáspolitikáért Felelős Államtitkárság azokat a munkáltatókat és civil szervezeteket ismeri el a kitüntetéssel, amelyek hozzájárulnak a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához.

Hősiesség alatt általában azt értjük, amikor valaki önfeláldozásával, bátorságával, kitartásával, áldozathozatalával mutat példát. Marianna egyáltalán nem érzi magát hősnek. Szerinte az a hős, aki rossz helyzetben a legtöbbet hozza ki magából. Ő pedig csak teszi a dolgát, napról napra.

A katolikus segélyszervezet Apor Vilmosról elnevezett Műhelyében megváltozott munkaképességűek dolgoznak. Most éppen nyomdai utómunkákat végeznek, papírt vágnak, fóliáznak, csomagolnak. „Nehezen kapunk munkát, mert a legtöbb helyen már gépek végzik ezeket a tevékenységeket, ezért nagyon örülünk, hogy van mit csinálnunk. S hiába vagyunk megváltozott munkaképességűek, akkor is ki kell hozni magunkból a legtöbbet.”  Ő mindig így tesz. Tizenhat éves korától dolgozik. Harminc évig normában, teljesítménybérért foglalkoztatták, megszokta a nagy hajtást. Ha feladat van, azt el kell végezni, a lehető leghamarabb és a lehető legjobban. Hozzáállásán később jelentkező betegsége sem változtatott.

„Amikor nagyon rosszul voltam, csak feküdtem és sírtam volna egész nap, akkor is bennem volt, hogy muszáj fölkelni és elvégezni a dolgaimat.” Ez a hatalmas akaraterő segítette, hogy túlélje a legnagyobb tragédiát, középső lányának elvesztését. Hirtelen, minden előjel nélkül jött a baj, az orvosok másnapra ígérték a műtétet. De már nem volt másnap. A gyász teljesen letaglózta. Hosszú időbe telt, mire kislánya és édesanyja segítségével összeszedte magát.

Marianna szerint az a sorsunk, hogy harcoljunk, s minden körülmények között erősek maradjunk.

Régi munkahelyén igazságérzete, másokért való kiállása miatt nem találták alkalmasnak főnöknek, a Karitásznál pedig pont ezekért tették meg műhelyvezetőnek. „Nagyon örülök a díjnak. Még soha nem voltam büszke magamra, most az vagyok. Összeszokott, jó csapat vagyunk. Senki nem nézi le a másikat, a légkör barátságos, szinte családias. Amióta itt dolgozom, teljes embernek érzem magam és talán kicsit jobb is lettem” – mosolyodik el a mindennapok hőse.