Lángh Ildikó termékeny évtizedet tudhat maga mögött, szinte nem telt úgy el nap, hogy ne festett, rajzolt, formázott volna. A megmunkált anyag pedig engedelmeskedett kezeinek, ennek bizonyítékai a révfalusi családi házat díszítő festmények, grafikák, textilszobrok, ikonok.

S bár csak nyugdíjasként kezdte képzőművészeti tanulmányait, az első benyomások még gyermekkorában érték. Először szüleivel, később pedig férjével sokat utaztak, így jutott el számos hazai templomba és múzeumba, majd Párizsba, Rómába és a keleti világ szent helyeire. Gyönyörködött Egyiptom, Szíria, Üzbegisztán, Törökország és Grúzia műremekeiben, s közben egyre erősödő késztetést érzett az alkotásra. Ám az még váratott magára. Sokáig a család és a munka kötötte le idejét, energiáját. Nyugdíjba vonulása azonban mindent megváltoztatott.

Rátalált a festőművész Simon M. Veronikára, aki nemcsak a festészet alapjaira tanította meg, hanem a különböző technikákra is. Mesterei között említi Barabás Lászlót, és hálával gondol másokra is, akik fejlődéséhez hozzájárultak. A sok-sok tanulás, önfejlesztés és az alkotással töltött órák egy másik világot nyitottak meg előtte, melyben egyre inkább otthon érezte magát. Tavaly az ikonfestészettel ismerkedett egy balatoni táborban, majd ősztől a bácsai ikonfestő körben. Itt a művészi szabadság helyett az alázat és a türelem kerül a középpontba. Bár a munka időigényes, ugyanakkor készítője a külvilág kizárásával rátalál belső békéjére.

Hat éve vezeti az Ipartestület művészi-kézműves szakosztályát, melynek lelkes tagjai között van fafaragó, kádár, kékfestő, csipkeverő, gyöngyfűző, fotós, porcelánfestő, tűzzománc-, intarziakészítő, babavarró, üvegfestő, hímző és foltvarró. Munkáikat rendszeresen kiállítják Győrben és a környékbeli falvakban.

Lángh Ildikó szívesen osztja meg tudását másokkal, hetente tart foglalkozásokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat győri Művészeti Körében. Itt az alkotás örömén kívül fontos az együttlét, az egymásra figyelés. Közös munkájukat bemutatták a 30. Betlehemi Kiállításon, a Szent István-bazilika Lovagtermében. A különleges könyv a Megváltó születésének történetét meséli el, paverpol technikával, domborműves, lapozható formátumban. Érdekessége, hogy minden lapját más-más önkéntes készítette. Az elismerés fellelkesítette a tagokat, így idén egy mesekiállításra neveztek be. Az aranyszőrű bárányka című térplasztika szintén sikert aratott, bekerült a Vajdahunyad várában rendezett tárlat anyagába. Mindkét kompozíciót láthatjuk majd Győrben a novemberi Országos Baba- és Mackókiállításon.

Ildikó sokszínű tevékenységével pedig a november 11-én nyílt önálló kiállításán ismerkedhetünk meg az Ipartestületben.