Csodás látvány a lovas hagyományőrzők felvonulása a március 15-ei nemzeti ünnepünkkor. Ám, hogy kik is ezek a kék egyenruhába bújt emberek? Utánajártunk!
A városi ünnepség rangját emelik a lovasok, akik közül a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz Egyesülethez látogattunk. Hamar kiderült: a Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium az egyetlen az országban, ahol lovas katonai hagyományőrző kiképzést is kapnak a diákok. A díszszakaszt 1999-ben alapította Vígh Attila, az iskola szakoktatója. Az egyik legnagyobb büszkesége, hogy két lánya, Eszter és Zita is vele tart a hagyományőrzésben.
„Tagok azok a diákok lehetnek, akik tanulmányi eredményükkel, biztos lovas tudásukkal és példamutató viselkedésükkel kiérdemlik – kezdte Vígh Attila, aki Eszter lányával együtt beszélgetett velünk, majd arról is mesélt, hogy egyenruhájuk az 1848-49-es győri lovas nemzetőrökével megegyező. A március 15-ei ünnepséggel pedig már februárban elkezdenek foglalkozni.
„Az iskola tizenegy lovával készülünk – folytatta Attila. – Körülbelül egy-másfél héttel az esemény előtt a pataszabályozás és a körmölés a feladat. A hátsó patkókba ilyenkor kis vídiastifteket üt a kovács, hogy ne csússzanak meg a Baross hídon. A szőrüket olyan alaposan kipucoljuk, hogy elmehetnek bármilyen küllemi bírálatra! Az egyenruhákat is kitisztítjuk. A diákok és a lányaim is nagyon sokat dolgoznak azért, hogy minden megfelelő legyen.”
S valóban, Eszter – aki a Magyar Honvédség tartalékos hadnagya – szabadságot kért a hétre: kislány kora óta édesapja mellett tölti szabad pillanatait, szinte a lovardában nőtt fel.
„Nagyon szeretek itt lenni! Rengeteg minden köt ide. Itt van például Gavotte, aki a 2000-es istállótűzkor majdnem elpusztult. Csúnyán megégett, de hihetetlen kitartásával megmenekült. Huszonhat éves, már nyugdíjas. Látott felnőni. Igazi példakép, hiszen megmutatta, hogy milyen élet és akaraterő lakozik a Bábolnán tenyésztett anglo-arabokban” – emlékezett Eszter.
Az idei év különleges, hiszen a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek és Borkai Zsolt polgármester köszönhetően egyenként 50 ezer forintos csákókat csináltathattak. A Honvédelmi Minisztérium pályázatával pedig 1834 mintájú, keresztpántos kötőfékes, hattyúzablás kantárral vonulnak és új, az eredetivel megegyező kardbojtokat, kardszíjakat is készíttethettek.
„Büszke vagyok, hogy a lányaim és volt tanítványaim hosszú évek óta velem lovagolnak március 15-én. A diákjaimat motiválja a lehetőség. Úgy készülnek rá sokan, mint más a lakodalmára – mondta nevetve Attila, majd arra is kitért, hogy minden nap tapasztalja: a fiatalokban még mindig megvan az együvé tartozás vágya.
„Nem csak a díszszakasz az, ahol együtt lehetünk. Eszter lányommal, Boros Anita és Cseri Dávid egyesületi tagokkal együtt Önkéntes Területvédelmi Tartalékos Katonák is vagyunk. Hazaszeretet, bajtársiasság és el nem múló értékrend az, ami ott is összeköt bennünket.”
S valóban, Attila bácsi szavát lesik a diákok. Felnéznek rá, és örömmel tanulják meg tőle a szakmát. Bár elnézve őt, inkább hivatásnak tekinthető, amit mindennap csinál. Türelemmel és odaadással.
Szöveg: Havassy Anna Katalin
Fotó: O. Jakócs Péter