1849. november 24-én ítélték nyolcévi várfogságra az osztrák hatóságok a magyar régészet atyját, a győri bencés gimnázium jeles tanárát, Rómer Flórist – róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno következő részében.

A pozsonyi cipészmester fia már 15 évesen belépett a nagy hírű szerzetesrendbe. A bölcsészdiploma megszerzését követően alma materében kezdett magyar és latin nyelvet tanítani. Szabadidejében azonban folyton a pannonhalmi könyvtárat bújta, ahol ősnyomtatványokra és régi kéziratokra vadászott. Saját kezűleg másolta le az apátság alapítólevelét. Itt fertőződött meg a régészet tudományával, és tanítványait is szívesen elvitte különböző ásatásokra. Ezt azonban feljebbvalói nem nézték túl jó szemmel. Különösen a reformkor zűrzavaros időszakában, amikor mindenféle összejövetel gyanút keltett a hatóságokban. Megunva a zaklatásokat, Rómer szülővárosába, az országgyűlés helyszínére költözött, ahol a királyi feltanodában vállalt tanári állást.

A bencés pap lelkesen üdvözölte az 1848-as magyar forradalom kitörését és az áprilisi törvények kihirdetését. Hazafias buzgalmában még a nevét is Rómaira magyarosította. Ekkoriban kérték fel József főherceg mellé magántanárnak, ő azonban a magyar kormány felhívására inkább nemzetőrnek állt, és tanítványait is erre buzdította. A szabadságharc alatt a II. században szolgált őrmesteri rangban. Emiatt aztán a bukás után „a fegyveres zendülésben való részvétel miatt vasbilincsben töltendő várfogságra” ítélték, melyet Olmützben és Josephstadtban kellett letöltenie. Míg sok rabtársa beleőrült a hosszú rabság okozta reménytelenségbe, ő mindvégig megőrizte derültségét. Végül 1854-ben, a császár esküvője alkalmával szabadult közkegyelemmel.

Múltjára való tekintettel hivatásos tanári állást nem kaphatott, ezért rendje Bakonybélbe küldte házinevelőnek módosabb családokhoz. Miután letelt a vezeklési ideje, visszaköltözött városunkba, ahol bencés gimnázium régiségtárából létrehozta a város első múzeumát. A rengeteg hátráltatás azonban megkeserítette, és 1861-ben nemcsak a rendjét hagyta el, de Győrből is örökre elköltözött. Hat évvel később megbízták a párizsi világkiállításra küldött magyar régészeti gyűjtemény összeállásával és őrzésével. Párizsban barátságot kötött kora legkiválóbb régészeivel. Rómer Flóris 1899. március 8-án halt meg Nagyváradon. Győrött utca és a róla elnevezett művészeti és történeti múzeum őrzi emlékét, valamint Széchenyi téren felállított bronz szobor.