Győrben a Laczik család neve és a sportlövészet összeforrt, a fegyverek szeretete apáról fiúra szállt. A nagypapa, László alapította a Győri Lövész Klubot, építette a lőteret, a hagyományokat fia, Zsolt vitte tovább, majd a harmadik generációból ifjabb Laczik Zsolt ért el kiemelkedő sikereket a futócéllövők között. A legfiatalabb fiú, Dávid pisztollyal lő, és már a felnőttválogatott kapuján kopogtat.

„Biztos, hogy nekem ez az út volt kijelölve, bár kacérkodtam más sportokkal is, ám édesapám jól tudta, hogy a lövészetben találom meg önmagam. Már gyerekkoromból is azok az emlékeim, hogy a nagypapámnak és apukámnak az egész élete a lőtér körül forog. Amikor nagyobb lettem, és az interneten rátaláltam egy csomó írásra, cikkre, amelyek velük foglalkoztak, akkor esett le, hogy mekkora tisztelet övezi őket” – mesélt a kezdetekről a Győr+ Média sportos podcastjében, a Spílerben Laczik Dávid.

A Rába ETO SE húszéves tehetségének édesapja az edzője, aki a fiút a sportpisztolyok felé terelgette, hiszen a városban korábban nagyon népszerű futócéllövészetet időközben levették az olimpiák programjából, a gyorstüzelő pisztoly és a sportpisztoly viszont maradt a sportági palettán. Dávid legfőbb célja, hogy kijusson az olimpiára.

„Úgy néz ki, hogy előbb-utóbb a sikeres junior válogatott keret belép a felnőttek helyébe, hiszen náluk jobb eredményeket érünk el, és ott van bennünk a fejlődés lehetősége. Legutóbb a világbajnokságon csapatban a negyedik helyen végeztünk, úgy, hogy közel volt a bronzérem, de Eb-n értünk már el dobogós helyezést is. Ha ebben az ütemben haladunk előre, akkor a felnőttek között is megálljuk a helyünket, és abszolút reális lehet az olimpiai részvétel. Az ötkarikás játékokon nincs csapatverseny, csak egyéniben juthat ki valaki, tehát a csapattársaimmal előbb-utóbb riválisok leszünk” – mondta Laczik Dávid, aki a tanulás mellett minden idejét a sportra, a gyakorlásra fordítja.

„Van olyan versenyszámunk, a légpisztoly, ahol másfél órán keresztül állok, emelgetem a kezem és lövök, ehhez nagyon jól kell viselni a monotonitást. Vannak fizikális edzések, illetve természetesen javítjuk a technikai hibákat közben, hogy ne a rossz mozdulat rögzüljön, hanem a jó. Én is zsebre tett kézzel lövök, mint az olimpián híressé vált török versenyző. Ez egyáltalán nem ritka jelenség, ám az ő sztorija mégis nagyot ment a médiában.”

Dávid elmondta azt is, hogy nem minden sportlövő volt korábban fegyverrajongó, de biztos, hogy egy idő után mindannyian azok lesznek, hiszen érteniük kell a sajátjukhoz, így aztán megismerik a többit is.