A Szívemben Született Afrika önkénteseként Barabás Dóra három hetet töltött Ugandában, hogy munkájával könnyebbé tegye az elmaradott, kelet-afrikai országban élő gyermekek és nők életét. A dolgozó és jogot tanuló fiatal hölgy szívesen mesélt tapasztalatairól.

„Fantasztikus élmények értek. Megismerkedtem a jelképesen örökbe fogadott hároméves kisfiammal, akit több mint egy éve támogatok. Vele és édesanyjával Manafwában, a szervezetünk által létrehozott iskolában találkoztam. Kevin így valóságossá vált számomra és megerősített abban, mennyire jó és hasznos ez a segítségnyújtás. Ebben az iskolában foglalkoztunk a gyerekekkel is. A kisebbekkel az állatokról beszélgettünk, majd színezőket adtunk nekik, amit kitörő örömmel fogadtak. A nagyobbakkal csapatépítő játékokat játszottunk. Kezdetben nagyon félénkek voltak, később kissé oldódtak. S bár az oktatásnak köszönhetően valamennyire tudnak angolul, de így sem volt egyszerű a beszélgetés. Valószínűleg azért, mert annyira más az ő világuk, mint a miénk.”

A Szívemben Született Afrika és partnerszervezete a februárban induló Akitogogon programban további hatvan kislányt támogat. Mindnyájan nyomorúságos körülmények között élnek és közvetlen veszélyben vannak, mert bármikor eladhatják őket feleségnek. Az egyik faluban találkoztak egy 14 éves lánnyal, aki a szülők halála után egyedül próbál gondoskodni négy kisebb testvéréről. Úgy, hogy Ugandában nincs semmilyen szociális ellátás és nem létezik állami oktatás. Dórának és társainak kemény dolog volt szembesülni a kilátástalansággal, a reményvesztettséggel, azzal, hogy a családfenntartó kamasz már az öngyilkosságot fontolgatta. A megrázó élmények ezzel még nem értek véget.

„Meglátogattunk két törzset. Minket leginkább egy kincskeresős kalandfilm jelenetére emlékeztettek, holott számukra ez a valóság. A lábakon álló, fonott kosárra hasonlító kunyhókban élik napjaikat. A legdöbbenetesebb az volt, amikor egy helybeli elmondta, mennyire nehéz a nők helyzete a faluban. Ez azért volt különösen meglepő, mert egy férfi beszélt róla. A tradicionális felfogás szerint a nők és a leánygyermekek alárendelt szerepet játszanak társadalmukban. A gyerekek kiskoruktól dolgoznak. A szerencsésebbek csak otthon végeznek különféle házimunkákat. Ugyanakkor találkoztunk olyan esettel, amikor az ötéves kislányt küldték el szolgálni, hogy ezzel járuljon hozzá a család megélhetéséhez. Borzasztó, hogy ott a kislányok bevételi forrást jelentenek. Tizenkét éves koruk körül gyakran adják el őket idősebb férfiaknak feleségül, akik barbár módon ezt azzal pecsételik meg, hogy megerőszakolják ezeket az éppen csak serdülő lányokat. S bár Ugandában már illegális, de ennél a hegyi törzsnél a mai napig él a nők körülmetélésének a hagyománya.”

A misszió elérte célját. Az önkéntesek megismerték azokat, akikért, s azokat is, akikkel együtt dolgoznak. Karamojában megkezdték az iskola épületének a felújítását, takarítottak, festettek, így a gyerekek sokkal tisztább, esztétikusabb környezetben tudnak majd tanulni.

Barabás Dóra szívében megszületett Uganda. A győri lány lelkét megérintették az emberek, akik egy másik valóságban élnek. Szeretné őket jobban megismerni, dolgozni értük és velük, mert tennivaló van bőven.