Az adventi időszakot mindenki nagyon várja és szereti; hatalmas lendülettel vetjük bele magunkat a készülődésbe. Így a második hétvégére jó lenne kicsit megállni. Ami a remény vasárnapja.

A keresztény ikonográfiában a reményt horgonnyal ábrázolják. Mi is horgonyozzunk le, s gondolkodjunk el azon, mire készülünk és kit várunk. Az adventi koszorú alapja örökzöld. Igyekezzünk figyelni arra, hogy milyen szép dolgok, örökzöld dalok vannak a lelkünkben. Ha megtanulunk rájuk figyelni, akkor tudjuk észrevenni a másik emberben a jót és a szépet. Akkor tudjuk észrevenni, hogy jóságos, teremtő Istenünk itt jár ebben a világban. Itt jár közöttünk és próbál bennünket segíteni, hogy a jót találjuk meg magunkban, a jót vegyük észre az életünkben.

Adventtel minden évben lehetőséget kapunk, hogy egy kicsit előre haladjunk a jó úton, hogy felerősítsük szívünkben a szép dalokat. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

Időjelző számunkra az adventi koszorú. Szent Benedek atyánk nagyon fontosnak tartja az idő jelzését. Azt írja a regulában: a testvérek reggel halkan biztatgassák egymást, hogy mindenki keljen fel és induljon a templom felé. Ilyen halk és csendes biztatgatással segítsük egymást, hogy mindannyian megérkezhessünk az ünnep szépségéhez, az ünnep jóságához.

Sárai-Szabó Kelemen bencés perjel