Alapvetően a téli időszakban a hazánkban telelő, vagy átvonuló madarak etetése nem feltétlenül szükséges. Evolúciós alkalmazkodásuk révén emberi segítség nélkül is megélik a telet. A téli madáretetés azonban hozzájárulhat a zordabb időjárás átvészeléséhez, a madárvilág megismeréséhez, és védelmükhöz ismereteket is adhat.

A téli madáretetés december elején kezdődhet, majd a tavasz beköszöntével, márciusban hagyjuk abba. Ekkor már a költési időszakban a fiókákra veszélyt jelenthet.

A madáretetők elhelyezése az időjárási viszonyok figyelembevételével történjen. Részesítsük előnyben a szélvédett, árnyékos helyeket. A rögzítést rendszeresen ellenőrizzük a balesetek elkerülése érdekében. Vegyük figyelembe, hogy a megfelelő magasságban kirakott etetőkkel védelmet biztosíthatunk az odatévedő macskák ellen.

Jó gyakorlat az ablakokra, párkányokra rögzített (tapadókorongos) etetők használata, ezáltal a madarak megfigyelése is „testközelből” történhet.

Az élelem mellett a madaraknak a legnagyobb igénye az ivó- és fürdővízre van. Sokszor nagyobb vonzása van a vízlelőhelynek, mint az etetőknek. A fagyok beálltával azonban a víz cseréje több odafigyelést igényel.

A madáreleségeket három csoportba sorolhatjuk. Magvak: napraforgó (fekete), apró szemű köles, vagy ezek keveréke, gyümölcsök: alma, apró szedhető bogyók, az állati zsiradékok: sertés-, liba-, kacsaháj, valamint az állateledelboltokban kapható cinkegolyó.

Emberi ételmaradékokkal ne etessük a madarakat, ezzel számos fajukra jellemző betegség elkerülhető.