Új könyv jelenik meg Horváth Edéről, családja sorsáról, életéről, a bemutatójára december 18-án, szerdán délelőtt tíz órakor kerül sor a Kisfaludy Károly Könyvtárban (Baross út 4.). Ez a könyv nem tanulmány, de nem is csak személyes emlékek tárháza. Nem részletezi a vezérigazgató munkásságának minden állomását, eredményeinek darabszámban, forintban, rubelben, valutában kifejezett értékét. Csupán fel akarjuk vázolni annak az embernek – és elhunyt, valamint élő hozzátartozóinak – a képét, aki igazodási pontként szolgálhatott volna a magyar gazdaságnak a szocializmus éveiben, és bizonyos értelemben ma is. Hajba Ferenc Családi sorsmetszetek (Száz éve született Horváth Ede) című könyvéből most hozzátartozói megszólalásának egy-egy kis részletét közöljük.

Horváth Valéria Borbála, a vezérigazgató lánya

Horváth Edének két gyermeke volt. Lánya Horváth Valéria Borbála, Fehérvári Alfrédné. A vezérigazgató fia, ifjú Horváth Ede sajnos már meghalt.

Borbálát Borcsának szólítják az ismerősei. Nyílt tekintetű, barátságos, koránál sokkal fiatalabbnak látszó, élénk figyelmű asszony. Horváth Edét ő, és a férje, Fehérvári Alfréd is apuként emlegetik.

Kivételesen jó viszonyban voltam vele. Az üzemben öregnek hívták, mint szinte minden főnököt – mondja Fehérvári Alfréd.

1949-ben a tulajdonosától béreltek egy cserépkályhás lakást a szüleim a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a tűzoltóság felőli oldalon, a második emeleten – idézi fel Borbála. – Itt születtünk mind a ketten Jankovics Gyula bácsi nőgyógyásznál. Volt a házban egy dupla szárnyú ajtó, alatta egy keskeny réssel, amelyen át kiszivárgott a fény. Karácsonykor, amikor díszítették a fenyőfát, látszott, hogy ott valakik mozognak. Felkiáltottam: már itt vannak az angyalok!

Édesapjukat a gyerekek szinte csak este látták. Fia – aki hat évvel volt idősebb Borcsánál – mondta is neki: Te nem is jössz, csak mész!

Ifjú Horváth Ede lánya, Horváth Borbála Ágnes

Egyiptom előtt Kuvaitban voltunk kiküldetésben. Sejtettük, hogy figyelni fog bennünket a titkosszolgálat – folytatja Horváth Ede lányunokája. Közülük eggyel, Mohameddel meg is ismerkedtünk. Állandóan azt kérte, szerezzünk neki viszkit. Édesapám megtette. Végül is jó kapcsolatba kerültünk, nem tudom, mit jelentett rólunk, de békén hagytak bennünket. Aztán hazatelepedtünk Magyarországra, és egyik éjszaka dudálni kezdett egy taxi a ménfőcsanaki ház előtt. (Akkor ott aludtam Vali nagymamámnál.) Kimentünk, azt láttuk, hogy kiszáll belőle egy férfi tetőtől talpig arab öltözetben. Mindenki döbbenten állt, ki ez, mit akar. Én, akkor négyévesen, odarohantam hozzá, megöleltem. Kiderült, hogy Mohamed Kairóból elrepült Pestre, fogott egy taxit, és csak annyit mondott, hogy vigyék Horváth Edéhez. Ahhoz, aki kamionokat, futóműveket csinál? Igen, igen, bizonygatta Mohamed. A sofőr ennyi információból odatalált hozzánk.

Ifjú Horváth Ede fia, Falkay-Horváth Ede Gergely

1989-ben hazajöttünk, itthon jártam általános iskolába. Nyertem egy megyei angolversenyt, így automatikusan felvettek a Révaiba. Ott volt, aki elfogadott, volt, aki nem, egyik osztálytársam megfenyegetett, hogy megver, „mert a te nagyapád kirúgatta a Rábából az én nagyapámat”, de aztán elsimultak a dolgok.

Nagyapám soha nem beszélt a politikáról – állítja az unokája. – Az esti Híradót, A Hét, meg a Panoráma című műsorokat mindig megnézte a tévében, de nem fejtett ki véleményt a családban. Egy esetben, az 1989-es választások napján mondta el, hogy a Fideszre szavazott. Elég volt az öregekből, jöjjenek a fiatalok, ezzel indokolta, és többet nem beszélt róla. A döntése kissé meglepte a családot, de azért tudni kell: akkor más volt a világ, a politikai, a társadalmi környezet, és más volt a Fidesz is.

Fehérvári Gyöngyi Ingrid, Horváth Valéria Borbála lánya

Mit örököltem Ede papától? Azt biztosan, hogy nem tudtam sosem birka lenni, nem tudok egyszerűen beállni a sorba anélkül, hogy nekem ne legyen jó, nem tudok olyan munkát vállalni, ahol nem becsülnek meg, elkerülöm a hamis embereket, és sokan már azért szeretnek, mert egyenesen megmondom a szemükbe azt, amit gondolok. Szeretem azt az erőt, egyéniséget, amit tőle örököltem, mert magabiztosságra nevel a mai napig és tovább.