Saját magunkban kell rendet tennünk. Nézzünk a tükörbe, ne feltétlenül szépnek, hanem nyugodtnak és békésnek lássuk önmagunkat. Ne a nárcisztikusok önhittségével, hanem természetes módon szeressük önmagunkat. Szeressünk másokat úgy, mint önmagunkat, írja a Biblia. Ez segíthet örömtelivé, meghitté tenni a karácsonyt – mondta el lapunknak dr. Feller Gábor pszichiáter, osztályvezető főorvos, aki beszélt a nárcizmus járványáról, a feldolgozatlan konfliktusainkról, és arról, hogy a valahová tartozás emberi szükséglet.

Elgondolkodtató szóösszetételt találtam a szakirodalomban: karácsonystressz. Amit korábban örömben és áhítatban élt meg a családok többsége, hogyan lett stresszforrás?

Én nem stresszként fogalmaznám meg a belső egyéni és a közösségi feszültségeket a karácsonyi készülődésben és az ünnepek alatt. Inkább azt mondom, kisebb-nagyobb robbanások történnek az életünkben a hosszú, kilencnapos ünnepek idején. A megoldatlan és feldolgozatlan konfliktusaink felszínre törnek. Konfliktusból pedig azért van egyre több, mert nem tanultuk meg azonnal és jól kezelni őket. Gyűlnek bennünk, mérgezik a lelkünket. Vannak generációs és párkapcsolati ellentéteink, munkahelyi, egészségi és anyagi gondjaink. Dolgozik bennünk a kétely, lesz-e elegendő pénzünk a gyerekek ajándékaira, figyelmünk az ünnepi hangulat megteremtésére. Személyiségünk sem előnyére változott az utóbbi időszakban. Jelen van és terjed a nárcizmus járványa.

A nárcizmus az önzést, a beképzeltséget, önmagunk erőteljes és alaptalan túlértékelését, mindenki más dühös megvetését jelenti, mely szinte lehetetlenné teszi az ilyen emberrel való együttműködést.

És személyiségünk olyan fontos alapértékét torzítja, mint a szeretet.

Hogyan alakul ki, és mitől lesz „járványos?”

A nárcisztikus ember nem akar közösségben élni, de párkapcsolataiban is ingatag, megbízhatatlan. Nem érdekli, hogy mások hogyan reagálnak az ő gondolataira, cselekvéseire. Nem is akarja látni, hallani a reakcióinkat. Nyilván nem lehet minden torzulást a számítógépre vagy a telefonra fogni, de figyelje meg, hogyan telefonálnak a függővé vált emberek. Közölnek valamit a másik féllel, akinek a reakciói már csak a technikai korlátok miatt is csak részben jutnak el hozzájuk. De nem is érdekli őket a másik ember. Ők önmagukra kíváncsiak, senki másra. Velük nehéz szeretetteljes kapcsolati hálót kialakítani a családban, az iskolában, a munkahelyen. Ez a függőséggé vált szokás nehezen illeszkedik be az ünnepi hangulatokba, a szeretet adására és érzékelésére.

Miért nő az öngyilkosok száma karácsony idején?

Nem növekszik, ez statisztikailag cáfolható téves közvélekedés. A detoxikáló állomások viszont megtelnek, az idősebbek főleg az alkoholtól, a fiatalabbak az egyre nehezebben azonosítható kémiai szerektől, drogoktól kerülnek a kijózanítóba karácsony idején. Ez mégiscsak azt bizonyítja, hogy a szeretet ünnepén jobban fáj a magány, hiszen a valahová tartozás emberi szükséglet. Kilátástalanabbnak látszanak a bennünk rekedt konfliktusok, kudarcok is. Sokan depressziósak, hiányzik belőlük az öröm megélésének képessége is. Sajnos a minket körülvevő közeg felelősségérzete is csökkenőben van. Valakitől megkérdeztem nemrég, milyen lesz a karácsony. Azt válaszolta: remek szállodát szereztünk. Ők menekülnek a karácsony minden öröme és a vele járó munka elől. Az osztályunkra karácsony előtt számtalan kérés érkezik, hogy az ünnepekre fogadjuk be öreg, de kórházi ellátást nem igénylő szüleiket, mert karácsonykor nem velük szeretnének lenni, inkább elutaznának.

Az ünnepek idején radikálisan megnő a társkereső internetes oldalak forgalma. Az égető magányt szeretnék a lehető leggyorsabban megszüntetni az emberek?

Nem feltétlenül. Nehéz elhinni, hogy pár nap alatt interneten megbízható kapcsolatokra tehetünk szert. A társkeresők között sok a párral, a családban élő ember. Közülük többen legalább bizonyos alkalmakra le akarják cserélni megunt társukat. A sóvárgás erős motiváció.

A karácsony ugyanazt jelenti a mostani fiatal generációnak, amit az idősebb nemzedéknek?

Tanítok az egyetemen, megkérdeztem a hallgatókat, mit jelent számukra az ünnep. A többség – egyébként nem buta, s feltehetően jóravaló fiúk, lányok – azt felelte: elsősorban a vásárokat. A bécsit, a budapestit és a győrit. Az ottani hangulatot, a forralt borozást, a korcsolyázást.