Judith és Szófia egy karácsonyi tragédiát követően döntött úgy, hogy többet nem töltik otthonukban az ünnepeket, nyakukba veszik a világot.

Az elmúlt években karácsonyoztak Thaiföldön, Marrakeshben, Cipruson, Portugáliában, Görögországban, Törökországban, Olaszországban. Azt mesélik, mindig előre felkészülnek ezekre az utazásokra, pontosan megtervezik a programokat, azt, hogy mit szeretnének megnézni. Utánaolvasnak, videókat néznek, hogy az adott országban hogyan ünnepelnek, vagy karácsonyoznak-e egyáltalán. Érdekesség volt számukra, hogy a legtöbb felkeresett országban csak a december 25-e az ünnep, és az is, hogy sok helyen fenyő helyett a pálmafákat díszítik fel.

Sok kalandban volt eddig részük, előfordult, hogy a Boszporusz partján vacsoráztak szenteste, Thesszalonikiben egy parti bárban töltötték a karácsonyestét, napoztak és sangriáztak egy karácsonyi napon Lisszabon hosszú, homokos óceánpartján. Fürödtek, hajókáztak, felfedezték a vízivilágot az ünnepekben az Andamán-tengeren.

Az ételek tekintetében is előre kiderítik, hogy a helyiek mit fogyasztanak ezekben a napokban, és megkeresik azokat az éttermeket, ahol ezeket a fogásokat elfogyaszthatják. Érdekességként említették, hogy a különböző országokban, ahol jártak, leginkább a halas fogások kerültek a karácsonyi asztalra. Az édességek azonban nagyon változatosak, a fagyitól, a mézes-datolyás sütiken át a csokis lávadesszertekig sok mindent megkóstoltak karácsonykor. Felejthetetlen élménynek tartják, hogy volt olyan szentestéjük, amit a budapesti reptéren töltöttek, szinte az utolsó aznap indított géppel utaztak el; és amikor szilveszter éjfélkor Olaszország felett a repülőn koccintottak, csodálva a lenti tűzijátékokat.

A magyar családi hagyományt azonban tartja a két hölgy, csillagszórót visznek magukkal, amelyet egy almába vagy narancsba szúrnak, és szenteste ezek mellett éneklik el a Mennyből az angyalt – anya és lánya így ünnepelnek, és örülnek, hogy együtt lehetnek.