1920. január közepén egy győri háziorvos jelentette, hogy egy, a spanyolnátha jellegzetes tüneteivel rendelkező, lázas beteg, mégpedig Hoffmaun Adolf waggongyári igazgató neje járt nála. A szerencsétlen asszonyon a gyors orvosi beavatkozás sem segített, és másnap reggel életét vesztette. A háború idején behurcolt halálos influenzajárvány kétségtelenül újra felütötte a fejét városunkban.

1918 tavaszán, az amerikai Kansas Államból indult pusztító útjára az a világméretű pandémia, amely alig néhány hónap alatt minden idők legtöbb halálos áldozatát követelte. A betegség mindenkinél rendkívül hevesen zajlott le: a magas láz és hidegrázás erős fej- és végtagfájdalommal járt, ami után a legtöbben hamar felépültek. Néhány embernél azonban vérzéses tüdőgyulladás alakult ki, és végső soron ez a szövődmény okozta a tragédiát. A járványt rövid időre ugyan sikerült megfékezni, augusztusban azonban szinte egyszerre ütötte fel a fejét újból mindenütt, és ezúttal igazán nagy pusztítást okozott. A becslések szerint az emberiség mintegy ötödét érintette, és több tízmillióan bele is haltak.

A magyar katonák minden bizonnyal az olasz fronton találkoztak először a rettegett járvánnyal, és tömegével az őszi fegyverszünet megkötése után hurcolták haza a kórokozókat. Természeténél fogva a betegség melegágyának leginkább a tömegközlekedési eszközök és más zsúfolt nyilvános helyek, például a vendéglők, színházak, vagy az iskolák számítottak. Győrben augusztus végén jegyezték fel az első halálos esetet. Ezt követően a járvány rohamosan terjedni kezdett a városban és a környező falvakban. Ezért városunk akkori polgármestere, Farkas Mátyás, óva intette a polgárokat a zsúfolt helyek látogatásától. Miután súlyosbodott a helyzet, a megfertőzöttek házának bejáratára egy vörös lapocskát erősítettek, hogy ezzel figyelmeztessék az egészséges embereket a veszélyre.

A korabeli újságok szerint városunkban rövidesen megjelentek a tragédiából hasznot remélő spekulánsok. A Dobos-Drogéria nemesfenyő tűjének kivonatából készített oldatának nyilvánvalóan csupán placebo hatása lehetett. A készítményt forró vízbe kellett csepegtetni, s az így kipárologtatott oldat biztosította a lakás fertőtlenítését. A vásárlók figyelmét felhívták a szintén általuk készített és forgalmazott Perthynol szájvíz használatára is. Természetesen a csodaszerekkel nem lehetett megállítani a járvány terjedését, amely egy rövid újbóli fellángolás után 1920 tavaszán magától is lecsengett. Az A-vírustörzs H1N1 változata azonban időnként még felüti fejét a világban. A kutatások szerint Győrben a spanyolnátha járvány több ezer halálos áldozatot követelt, míg a környező falvakban összesen 257 halálesetet számoltak össze.