A Műhely folyóirat új főszerkesztőjét a győri Apáczai-kar szabad szellemi miliője inspirálta, hogy elinduljon pályáján. Dr. Horváth Nóra, a Széchenyi István Egyetem filozófus docense műhelytitkokat is elárult, amikor arról beszélt, milyen változásokra számíthatnak a kulturális folyóirat olvasói, ha a jövőben kezükbe veszik a lapot.

Sokat gondolkodik a szépség és a művészet kapcsolatáról, erről szól A szépség szeretői című könyve is. Életművét böngészve sejthető, hogy az angolszász kultúra lenyűgözi, de érdekel, ön szerint mi a szépség.

Ez szerintem nem objektíven meghatározható fogalom, de Santayana megfogalmazásából mindig ki lehet indulni: „a szépség, az a megtestesült gyönyör”. A szépség az, ami az emberből örömöt vált ki, aztán ez az érzés valami tartósabb dologgá alakul át. A szépség a pillanattal él, hiszen minden percben változhat az érzékelésünk és az ítéletünk. A környezetemben, amit legutóbb szépnek láttam, az Bobál Katalin egyik fotósorozata. A kortárs alkotó különleges beállításokkal dolgozott és jól használta ki a fényviszonyokat az emberi alakok bemutatásakor. Amikor erre pillantok, elfog az az érzés, hogy ez gyönyörű. John Singer Sargent amerikai festőművész alkotásaival kapcsolatban is mindig az az érzésem, hogy azok szépen komponáltak, harmonikusak, van bennük valami nyugtató. A Műhely következő száma is szépnek ígérkezik.

Pályájának egyik mérföldköve, hogy – Villányi László után – idén már önt köszönthetjük a nívós Műhely folyóirat főszerkesztőjeként. 

Hetek teltek el, már látszik, milyen izgalmas lesz az új lapszám, de még nem tudtam megszokni ezt a titulust. A feladat súlyával mostanában szembesültem, amikor előtérbe került a rengeteg intézni való és felmértem a felelősségem. A titulus mögött nagyon sok részfeladat sorakozik. Sokáig bennem volt a felszabadult öröm, hogy milyen klassz lesz majd főszerkesztőnek lenni, de ahogy egyre többet beszélgettem a régi szerzőkkel a Műhely különszámának tematikus estjein, egyre inkább rám telepedett annak a súlya, hogy meg kell tartanom a lap több mint harmincéves fennállása óta képviselt minőségét. 

Filozófus váltja a költőt. Az olvasók észre fogják venni a vezetőváltást? 

Igen. Villányi László a költőkkel talán jobban megtalálta a kapcsolódási pontokat, az én kapcsolatrendszeremben pedig inkább olyanok vannak előtérben, akik a filozófiai élethez kötődnek, elsősorban külföldön. Viszont nagyon jól alakítottuk ki a szerkesztőséget, mert a másik két szerkesztő, Szarvas Melinda és Horváth-Márjánovics Diána irodalomkritikus és
irodalomtörténész, úgyhogy aki verset küldene, annak nem kell aggódnia, a szakértelem megmarad ezen a területen is. A szemlélet kicsit más lett a szerkesztőségben, mert van abban különbség, hogy valakinek az a képessége erős, hogy röviden, tömören fejezze ki magát egy
versben vagy ahhoz van szokva, hogy hosszan értekezik egy témáról. Ez abban is megmutatkozik, hogy például a látványról hogyan vélekedünk. Azaz a Műhely letisztult formavilága színesedik, változik. Akiknek az első terveket mutattam, azt mondták, ez egyértelműen más, mint a korábbi lapszámok. Ennek részletei még műhelytitkok.

Villányi László azt mondta, önben megvan a hit és az elszántság, hogy továbbvigye a szellemi műhelyt. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a lap élén?

Villányi László jól ismer engem, mert ha valamit elhatározok, akkor azt véghez is viszem. Nagyon sokat vagyok képes dolgozni azért, amiben hiszek. Szerintem nagyon furcsa lesz a szerzőknek, hogy egy női csapattal állnak majd szemben. Villányi László is elmondta többször, ő azzal a döntéssel, hogy három nőre bízza a szerkesztőséget, irodalomtörténelmet
ír. A sztereotípiákkal biztosan meg kell küzdenem. Úgy érzem, emiatt duplán kell bizonyítanom. Másrészt fontos irány, hogy szeretnénk megtartani a régi szerzőinket, de újakkal is dolgoznánk, nyitottak vagyunk a fiatal alkotókra. Kihívást jelent ebben megtalálni az egyensúlyt. A legfontosabb kihívás számomra pedig azt bebizonyítani az olvasóknak, hogy attól még, hogy lezárult egy korszak, fejlődhetünk, új színek és új energiák mozdíthatják pozitív irányba a hajót.  

Mit gondol, mi ma a Műhely motorja?

Egyértelműen a minőség. Amikor látják a szakmabeliek, hogy mi mindent tudunk felsorakoztatni, akkor elkezdenek érdeklődni. Azt is ki kell emelni, hogy ez nem csak egy győri folyóirat, nem pusztán egy regionális lap. Nagyon széles körben ismert az országban, a legtöbb olvasónk budapesti. A határainkon túl is népszerű a Műhely: a Vajdaságban különösen kedvelt, amit az ott élő szerzők száma is mutat. Sok külhoni magyar küld kéziratot,
fordításokat hozzánk, ennek köszönhetően olyan alkotások is feltűnnek nálunk, amelyekhez ritkán vagy nehezen lehet hozzájutni magyar nyelven, azaz kultúraközvetítő szerepünket is kiemelném.

Főszerkesztői feladatai mellett egyetemi docensként fontos szerepet tölt be a győri Széchényi István Egyetem Apáczai Csere János Karán is. Mi az, amit mindenképpen szeretne átadni a hallgatóknak? 

A vesszőparipám a kritikai szemlélet. Sokszor szajkózom, ha valamit elolvasunk, akkor ne higgyük el pusztán azért, mert le van írva, hanem kezdjünk el gondolkodni rajta és vizsgáljuk meg minél több szempontból. Ez sokszor újdonság a hallgatóknak. Szeretném megtanítani, hogy érdemes és hasznos a vélemények ütköztetése, hogy a véleménynyilvánítás előtt több
forrásból nézzenek utána a témának. A filozófiaoktatásban központi kérdés, hogy lehet kritikusnak lenni. 

A honlapon olvasható meghatározás szerint a Műhely azok folyóirata, „akik építik és őrzik belső szabadságukat”. Akár ön is írhatta volna…

Ez Villányi Lászlónak egy jó mondása volt évtizedekkel ezelőtt. Az idei különszámnak pedig épp Belső szabadság lesz a címe. Már évekkel ezelőtt elterveztem, ha átveszem a stafétabotot, akkor azért ez lesz a tematika, hogy éreztessem a folyamatosságot és azt is tudom, hogy ehhez
bármely tudományterület tud kapcsolódni, erről mindenkinek van mondanivalója. Ebben a számban olyanoknak is szeretnénk teret engedni, akik nem publikálnak, de van véleményük. Számomra fontos a szabadság. Sokat szenvedtem a középiskolai tanulmányaim alatt ennek hiányától. Lázadni kezdtem ez ellen: az olvasás nyújtotta szabadságba menekültem. Aztán fiatal elsőévesként az Apáczai-karon tapasztalt közeg nyitotta ki számomra a világot, teret adott nekem, kibontakozhatott a szemléletem. Az első filozófiaórán felmerült a kérdés, ki vállalna el egy kiselőadást Platón műveiből. Én azonnal jelentkeztem, hogy megcsinálom, mert pont akkor olvastam tőle. Gál Zoltán tanár úr meghökkenve fogadta lelkesedésem, aztán rögtön az első óra után beszervezett a filozófiai szakkollégiumba és ösztönzött, hogy induljak a TDK-n, ahol eredményesen szerepeltem. Megtaláltam a nekem való irányt, a szüleim mindenben támogattak és ezután már egyenes út vezetett az egyetemi és doktori tanulmányok, illetve a filozófiai élet nemzetközi vérkeringése felé. Itt, az egyetemen végre igazán szabadon gondolkodhattam a tanulmányaim során is. Ez a szellemi miliő adta meg az inspirációt ahhoz, hogy elinduljak az utamon.

Névjegy: Dr. Horváth Nóra 1978-ban született Győrben. Filozófus, művészeti író, a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense, a filozófiatudományok doktora, 2020-tól a Műhely főszerkesztője. 2018-ban jelent meg könyve A szépség szeretői – George Santayana és kortársai címmel. Főbb kutatási területei: az esztétikai életvitel irodalmi és filozófiai
megközelítései; létezésesztétika; George Santayana életműve; amerikai esztéticizmus, Edward Perry Warren és Fred Holland Day életműve; amerikai pragmatizmus, pragmatista esztétika; Richard Shusterman filozófiája (szómaesztétika); Frenák Pál életművének filozófiai
megközelítése. 

Műhely folyóirat: A győri székhelyű, kéthavonta megjelenő periodikát 1978-as alapításkor társadalomtudományi, közművelődési és kritikai folyóiratként tartották számon, a szerkesztőbizottság elnöke akkor E. Fehér Pál volt. A Műhely 1990 óta sokat tesz az élő szépirodalom megismertetéséért is. A következő lapszám március első hetében jelenik meg.

Czeiner-Szücs Anita/SZEhírek