A Győr+ DJ állandó lemezlovasa Füzi Ernő, akiről szinte mindenki tudja, hogy profi szakács. Bisztrójában néha egészen meghökkentő dolgokat varázsol.
„Szeretek kísérletezni, s igen, sokszor jutnak eszembe egy kicsit őrült dolgok is” – kezdte Füzi Ernő. „Ezek vagy saját gondolatok, vagy a barátok, vendégek adnak ötletelek. A legújabb most a rántott kocsonya, ami tulajdonképpen egy kocsonyafasírt.”
S már mutatja is Ernő a legújabb alkotását, amely tényleg, mintha csak egy fasírt lenne. Meséli, hogy nem hagyta nyugodni a kocsonyafőzésből megmaradt sok bőrke, köröm, fül, farok. Kidobni semmit nem szeret, így megoldást keresett. Az isteni szikrát pedig a daráló adta, amelybe adagolva a „disznóságokat” megszületett a darált kocsonya, amit ízesített, formázott, majd olajban kisütött.
„Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható” – folytatta Ernő. „Tény, hogy egy kicsit zsíros, nem lehet belőle annyit enni, mint egy klasszikus fasírtból. Főzelékfeltétként is jó, de én fokhagymás tejföllel, vagy sült fokhagymás majonézzel is el tudom képzelni. Szerintem pirítós mellé is kiváló lehet, de ennek megint csak a fantázia szab határt.”
Ernő egyébként a Vásárcsarnokban működteti a bisztróját, s az elkészült kocsonyafasírtokat körbekínálta, kíváncsian várva a véleményeket, tanácsokat. „Senkinek nem mondtam el, hogy mi ez, csak hogy kóstolják meg bátran. Szinte mindenki azt mondta, hogy finom, csak talán egy kicsit sótlan, ami így elsőre tényleg igaz lett. Amikor kiderült, hogy kocsonyagombóc, volt aki elképedt, hiszen alapban ki nem állhatja a kocsonyát. Örülök, hogy jól jött ki az egész. Ilyen flúgja szerintem minden szakácsnak van néha, amit leginkább a szituációk adnak.”
Ihleti a környezet, a vendégei, a barátai s persze a Vásárcsarnok gazda kínálata és árusai is. Sokszor a kínált portékák között látja meg a legjobb ötletet, vagy épp egy beszélgetés közben.
„Nemrég a feleségem tócsnit kívánt, én pedig nekiálltam vagy két kiló krumpliból. Mivel látványkonyha vagyunk, egy vendégünk kiszúrta mit sütök, kérdezte is, vásárolhat-e belőle. Itt minden a vevőről szól, naná, hogy adtunk neki. A végén arra eszméltem, a feleségemnek nem maradt. De volt olyan visszajelzés is, hogy jó, jó, de nincs benne hús. Gondoltam, majd adok én neked!”
Ez már a Füzi-féle tócsniburger születésének a története, amely ismét egy hirtelen ötletből született. Ernő fogott két szelet szép főtt tarját, olajba megsütötte, majd két tócsni közé tette. A tetejére fokhagymás házi tejföl, termelői sajt és házi petrezselyem került, mind-mind a helyi kofáktól.
„Odaadtam a húsért reklamáló fiatalembernek, aki a vége felé már csak nagy fújtatások közepette birkózta le, de az arcán széles mosollyal. Őrült ötlet volt, de igazi magyaros, s nagyon bejött a vendégeknek. Feltettem internetre, egy cimborán észrevette, s most már egy spanyol étterem étlapján is szerepel ez a nem éppen diétás finomság.”
Ernőék egyébként hihetetlen lelkesedéssel dolgoznak, állítja, a Vásárcsarnoknak megvan a varázsa. Sokan elvitelre is kérik az ételeket, míg mások leülnek és helyben fogyasztják. Mint mondja, nem csinál ő semmi különlegeset, csak azt teszi az emberek elé, amit kívánnak. Minőségi, vásárcsarnoki alapanyagokból készült, házias, magyaros ételeket, amiket néha egy kis Füzi-féle flúggal is fűszerez.