A Házasság Hetének győri rendezvénymegnyitóján Makláry Ákos görög katolikus parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke tartott előadást a házasság felbonthatatlanságáról, számba véve mindazt, ami szükséges, hogy a holtomiglan-holtodiglan tartó házassági eskü értelmet nyerjen.

Létezik-e boldog házasság, amelyben folyamatosan fejlődünk, amelyben kreativitással, akarással, figyelemmel, humorral, az évek múltán is tudjuk egymást inspirálni, új célokat kitűzni és ahhoz új utakat felfedezni? Igen létezik, de nagyon sokat és folyamatosan kell tenni érte.

Mindannyian holtomiglan-holtodiglan esküvel állunk a pap vagy az anyakönyvvezető elé, mert legbensőbb szándékunk, hogy akivel házasságra lépünk, azzal szeretnénk együtt élni és boldogságban megöregedni. A házasság egy életre szóló szövetséget jelent és kíván. A világi környezetben nincs akadálya, illetve több vallás is elfogadja a válást, a katolikus egyházban azonban megmaradt a házasság szentségének felbonthatatlansága. Kivétel persze akad, a házasság érvénytelenségének kimondására van mód a katolikusoknál is, annak megállapítása az egyházi bíróság dolga.

A házaspárok közös kincsét rejtheti ez az életre szóló szövetség, kétezer éves tradíció őrzi a felbonthatatlanság tanítását, a vágyat rá, és a benne lévő hit erejét.

Makláry Ákos szerint a jegyesség idején fel kell tenni magunknak azt a kérdést, hogy tudjuk-e vállalni a teljes elköteleződést; bármi történik, nem fogjuk a másikat elküldeni, elhagyni. Mert a házasságban aknaként állnak előttünk a nehézségek, életünk legfontosabb döntésénél tudnunk kell róluk, és eskünkkel azt is vállaljuk, hogy ketten küzdjük le az akadályokat a menyegző után. Együtt könnyebb, mint egyedül, és hogy milyenek leszünk házastársként, abban nem csak mi magunknak, de a társunknak is jelentős szerepe van.

„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljon jósággá benned” – írja Weöres Sándor, és a boldog házasság alapja benne van e rövidke sorban.

Éltető tűz a házasság, amivel minden nap törődni kell, nem hagyhatjuk magára, mert a parázs kihuny, és fáradságos munka az új tűzrakás. Testi, lelki és szellemi közösséget alkotunk társunkkal, az eros, filia és agapé, azaz a testi, szellemi és lelki szeretet egy háromlábú székhez hasonlít. Ha bármelyik hiányzik a házasságból, a szék többé nem erős lábakon áll, hanem megbillen. Ezt a hármas egységet kell erősítenünk, ezért kell dolgoznunk a kapcsolatunkban, méghozzá minden nap és minden erőnkkel, hogy ne a válóperes ügyvédnél végezzük, hanem részesei lehessünk a holtomiglan-holtodiglan tartó boldog házasságnak felbonthatatlanul.

Makláry Ákos nem állított fontossági sorrendet, amikor sorba szedte, hogyan és mivel erősíthetjük és „könnyíthetjük” meg a társunkkal az együttélést. Kezdjük a kályhától – mondta a parókus –, a szerelembe esés emlékeit idézzük fel többször a mindennapokban. Újra és újra kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk, idézte Simone Weil gondolatát, amely kapaszkodó és segítő lehet a házasságban. Fontos, hogy legyenek céljaink, közös terveink, de ne csak a gyermeknevelésre és a munkára koncentrálva. Elfogadás és nagyvonalúság – e két dolog fontosságát a házasságban két kaviccsal érzékelteti az atya. Az évezredek, évszázadok során válnak szép simává, elveszítve érdességüket, ugyanez tapasztalható a párkapcsolatban is, amelyben szépen lassan csiszolódunk egymáshoz.

Ahogy az életünk változik, úgy a házasság is szakaszokra osztható, példaként a gyermek születését, nevelését és aztán a szülőktől elköltözést említi. Lássuk, készüljünk a szakaszokra, mert azokat együtt, férj-feleségként éljük meg. Nagyon fontosnak tartja, hogy egymást segítve, átbeszélve a dolgokat, helyzeteket, ne tragédiaként éljük meg az életszakaszokat, hanem egyfajta dobbantóként, amelyek a következő, előttünk álló időszak felé segítenek.

Őrizzük meg a gondolatok tisztaságát, ahogy mondja: „nem a kísértő gondolat a bűn, hanem ha ránk települ és nem tudunk szabadulni tőle, majd engedünk a kísértésnek. Hasonló a hasonlót keresi, azaz egy közös értékrend, azonos hitbeli meggyőződés mentén haladva minden nehézséget könnyebb leküzdeni.”

Mai világunk nem kedvez a kommunikációnak, mindenki rohan, dolgozik, a felszínes csevegés vagy a napi „kötelező” beszélgetés mellett kell tudnunk időt szakítani arra, hogy beszéljünk párunknak vágyainkról, félelmeinkről, céljainkról, adjunk keretet a kettesben beszélgetésnek, mert e nélkül kiszárad a kapcsolat, szinte biztos a lejtőre kerülése.

A humor, a nevetés szintén azok közé tartozik, amelyek megédesítik a kapcsolatot. „Tudjunk magunkon is jóízűen nevetni, ráadásul a mosolygás mindenkinek jól áll, a párunkat sokkal szebbnek látjuk” – utal az atya arra, hogy mennyivel harmonikusabb, pozitív energiát is sugárzó az ember arca, ha mosolyt küld felénk.

Több ezer évig szinte alig akadt szerelemből köttetett házasság, a pénz, a szülő döntött. Az elmúlt évszázadban a hollywoodi filmek hatása is érzékelhető abban, hogy szerelemfüggő lett a világ. Mint kezdő, a házasságot megalapozó érzés mentén döntünk ma már a frigy mellett. A házasság felbonthatatlanságában különös szerep jut annak, hogy újra és újra fellobbantsuk a szerelmet. A szexualitás szebbé teszi a kapcsolatot, szabadon, nyíltan, gyermekáldásra nyitottan adhatja a boldogságot. „Az eros beágyazódik a filiába és az agapéba, a testi, szellemi és lelki egység egymást erősíti és hat egymásra – mutat rá Makláry Ákos. – A házasságbeli nehézségek, konfliktusok mind a házaséleten csapódnak le. A szexualitás kincs, amiben a vágyat őrizni és éltetni kell. Az okos nő tudja, hogyan vigyázzon férjére, hogyan ajándékozza meg önmagával, az okos férfinek tudnia kell udvarolnia és elcsábítania a feleségét. Beszélgetni kell róla, és bizony lépéseket kell tenni érte, ez a titok, hogy a vágy ne múló, hanem örök lehessen.”

Figyeljünk rá, hogy a párunk megtapasztalja a szeretetünket, ebben a férfiak kicsit esetlenebbek, mint a nők, de tanuljuk egymás szeretetnyelvét, annak ismeretében könnyebb boldogságot okozni és ezáltal könnyebb a nehézségeket elviselni, a problémákat megoldani.

Ugyanakkor az atya fontosnak tartja, hogy figyeljünk arra is, párunknak és nekünk is jusson az énidőből, amikor saját magunkkal tudunk egyedül lenni, hogy aztán feltöltődve visszataláljunk egymáshoz.

Végül, de nem utolsónak említette a közös élményeket, amelyek nem önző célok, bátorság és kreativitás kell már a megszervezéshez is, hogy kettesben éljünk át párunkkal élményeket, amelyek ugyancsak hozzájárulhatnak, hogy a holtomiglan-holtodiglan tartó házasságban merjünk és képesek legyünk szerelmespárok maradni mindörökké.