Gázfröccs teszt: FIAT Tipo 1.4 T-Jet Sport
Végre egy igazán sportos FIAT került hozzánk. Kipróbáltuk a HGT verziók szellemi örökösét, a Tipo Sport személyében, egynégyes turbómotorral és GTI külsővel.
Újkori Tipo
Tipo néven először, 1988–1995-ig gyártottak FIAT-ot, ami korrekt, de dobozszerű autó volt. Az újkori FIAT Tipo néhány éve szedán karosszériával és extrém alacsony belépőárral érkezett a piacra. A mai utód formavilága nem átlagos, ráadásul jó minőségű, óriási beltérrel rendelkezik. Azóta sok víz lefolyt a Mosoni-Dunán, kijött a kombi és az ötajtós verzió. Tesztalanyunk egy ferde hátú, közel 4,4 méter hosszú kompakt kocsi, sportos génekkel, azaz egy „hothatch”. Mit jelent ez? A Tipo az 1.4 literes TJet benzines turbómotorral és az S-Design, illetve Sport csomaggal kívül-belül egy száguldásra tervezett autó jellemzőit hozza.
Kigyúrt
Amikor megláttam, nem volt kérdés, ezt az autót csak szeretni lehet. Morcos Xenon lámpák LED menetfénnyel elöl, klasszikus ferde hátú karosszéria és sötétített lámpák hátul. A tükörházak és a króm díszek feketére fényezettek. Az első-hátsó kötény és a küszöb piros, fekete betétes toldatot kapott. Feketére fújt tetején végigfut egy árok, ami merevít, és brutálisan jól néz ki. Főleg, hogy egy akkora hátsó légterelőben folytatódik, ami két sorban is képes söröskorsóknak helyet adni. A hátsót egy fényes fekete diffúzor-imitáció dobja fel. A négy, 18 colos fekete-ezüst alufelni a macho-érzés kötelező kelléke. Az összhatás egy harmonikus, minden napunkat feldobó „automobile” – ahogy az olasz mondja.
A zsigerek
A kormány mögött folytatódott az ámulat, mert már az ülésformázás – az állítható gerinctámasszal –, félbőr kivitele és struktúrája jelezte: a Tipo tervezésével sokat foglalkoztak a mirafiori központban. A műszerfal jól áttekinthető, tapintása kellemes, középen nem eltúlzott érintőképernyő trónol, mégis van minden alapfunkcióra, a hűtésre-fűtésre egy-egy dedikált gomb. Ami pedig a kijelzőn fut, az pont a legfontosabb is lehet, mégpedig a telefonunk tükrözött képe. Az Android Auto képes a fontos navigációs appokat, zenét megjeleníteni, miközben korlátozottan hagy telefonálni, felolvassa az üzeneteket. A kormány bőrrel bevont és jó fogású, a tetőkárpit fekete. Nem haboztam, beröffentettem a négyhengerest, ami „csak” 120 lóerőt, de 215 Nm nyomatékot tud leadni.
A váltót bepattintottam egyesbe, aztán gáz! Mind a hat sebességfokozatba könnyen kattan be a váltó, a motor pedig annyira készségesen reagál, hogy ha nem nyomna az ülésbe 2000-es fordulattól, azt hinném, egynyolcas szívómotor. De belenyom, és kedve van az embernek vele kicsit autózni – nem csak utazni. Ebben a futómű és a kormányzás is társunk. Aztán amikor lenéztem a váltóra – pedig vakon kezelhető – láttam meg mellette a hagyományos kéziféket. Ebben a pillanatban eggyé váltunk a Tipóval… Kapható még autó CSAK ennyi elektronikával?!
Térben és értékben nagy
Szóval egy turbós Tipót elfogadnék a garázsomba. Azzal együtt, hogy a hátsó sorban közel akkora hely van, mint egy kompakt egyterűben, és 440 literes (!) csomagtér is jutott mögé. Na de hogyan? Ez az olaszok titka, az viszont nem, hogy egy 5 ajtós 95 lovas modell már 4,3 milliótól elérhető, egymillióval többért pedig turbómotoros, jól felszerelt Mirror-változat is. A legtöbb extra, így az fényezett bicskakulcs is, tételenként rendelhető. Ha szükségünk van a piros-fekete, bi-color fényezésre, nagy kerékre és küszöbre, akkor 7 millió forint körül kell rá szánnunk. És nem csak tűzpirosban, de fehérben és akár matt szürkében is választható!
