Mindenki számára új és egyben bizonytalan helyzet állt elő a koronavírus-járvány megfékezése érdekében. Múlt csütörtökön határozatlan időre – sok más mellett – bezártak a kulturális intézmények is.

Ismert tény, hogy a legtöbb hazai színház, köztük a győri is, darabokra szerződteti színészeit, így ennek arányában érkezik havi fizetésük. Egyszerű a képlet: nincs előadás, nincs bevétel. Egy időre elzárták tehát a pénzcsapot, vis maior helyzet állt elő. Érkezik a segítség, a miniszterelnök szerdán bejelentette, a Magyar Kormány teljes egészében elengedi a súlyos gondokkal küszködő szektorok, köztük a szórakoztatóipar, valamint a kulturális ágazatban dolgozó munkáltatók járulékfizetési kötelezettségét.

Még múlt héten, a rendkívüli vészhelyzet kihirdetésekor a Győri Nemzeti Színház is lejátszhatta aznapi előadását, Ken Ludwig Primadonnáját Nagy Balázzsal és Járai Mátéval a főszerepben. Azt, hogy mikor gördül fel újra a bársonyfüggöny, nem tudni, fölösleges is találgatásokba bocsátkozni, egyelőre marad a „vasfüggöny”. Az utolsó premiert még előtte, március 7-én tartották a Nagyszínházban, Goldoni népszerű vígjátékát, a Chioggiai csetepaté premierjét egy hathetes próbafolyamat előzte meg, ebből a szériából két előadás mehetett le. „A tévhitekkel ellentétben a magyar színészek nem milliomosok, olyan kényszervállalkozók, akik a fellépésük után kapják a fizetésüket. Mindenhol olvasható, hogy a színésztársadalom nagyon nagy bajban van, én azonban azt látom, és erre büszke vagyok, mindannyian méltósággal és türelemmel kezeljük a helyzetet” – mesélte Nagy Balázs a Győr+ Rádió reggeli műsorában.

Olyannyira, hogy „Nem hagyunk egyedül” névvel már kedd este elindította azt a nyílt Facebook-csoportot, melyhez nemcsak a szakma, de a város lakossága is csatlakozhat, posztolhat kedvenc verset, előadásrészletet, kérdezhet, a követők népes tábora is jelzi, sokan szeretik a győri színházat és az itt alkotó művészeket. A kezdeményezés a városon belüli példás összefogásról szól, melyhez országosan is többen csatlakoztak már. „Sok kolléga fogott hasonló kezdeményezésbe, hogy megpróbáljon adni mindabból, ami a hivatása. A követők számából ítélve erre most nagy szükség van.”

Természetesen Nagy Balázs is otthon tölti napjait, ritkán jár bevásárolni, irodalomból segíti érettségi előtt álló fiát, együtt készülnek a nagy középiskolai megmérettetésre. Balázs mindenkit arra kér, hogy ha teheti, maradjon otthon, ez ugyanis az egyedüli megoldás a járvány lelassítására, és arra, hogy a kialakult veszélyhelyzetet a magyar egészségügy hatékonyan tudja kezelni.

A város hangja, Agócs Judit is szigorúan követi és betartja a járványügyi rendeleteket és korlátozásokat, sőt elébe is ment, ő maga mondta le szinkronszerepeit. Amikor Jucit barátai hívják, a „hogy vagy?” és a „mi van veled?” után rögtön érkezik a következő kérdés: „ugye, te is otthon maradtál, nem szinkronizálsz többet?” Mint édesanya tele van félelemmel, hiszen elesett minden bevételtől, és bár nem táplál túlzott reményeket az idei évad folyatásával kapcsolatban (februárban debütált Agatha Christie krimijében, a Váratlan vendégben – szerk.), a sok bölcsesség mellett egy most nagyon jól jön.

„Arra neveltek, hogy tegyek mindig félre, ha tíz forintot keresek, abból is, így most vannak tartalékaim, bár ez is véges.”

Agócs Judit segíti idős szüleit, örökmozgó kisfiával otthon tölti napjait, kerüli a tömeget, bevásárláshoz védőkesztyűt húz, figyel a másikra is, betartja a legalább egyméteres távolságot. A jelent és jövőt övező félelmeivel, gondjaival muszáj szembenéznie, no és jól palástolnia, hiszen kisfia boldogan szaladgál és nevetgél körülötte: „anya, anya, anya!”- szól – legdrágább szó most nulla huszonnégyben!

„Mégiscsak van pozitív hozadéka ennek az egész leállásnak” – folytatja a gondolatot már Mihályi Orsi. Ő és Agócs Judit is csatlakoztak Nagy Balázs Facebook-csoportjához, megmutatkozott, a bajban még összetartóbb lett a Győri Nemzeti Színház társulata.

És bár Orsi nagyon sajnálja, hogy egy darabig nem játszhatja Goldoni nagyszájú Luciettáját, igyekszik a negatív dolgokat elhessegetni, türelmesen és bölcsen tekint a jövőbe. Nem esett kétségbe, tervei közt szerepel, hogy végre leteszi nyelvvizsgáját, mindennap online német leckéket vesz.

Szüleiért és kisfiáért azonban nagyon aggódik. Sohasem „színészkedik” előttük, elmesélte azt is gyermekének, mi zajlik most a világban, miért nem járnak ki a játszótérre, vagy mennek át barátaikhoz. A közeli udvaron levegőznek és mozognak, fokozottan figyelnek a személyes higiéniára, sokat mosnak kezet és arcot, a kisfiú szófogadóan követi édesanyja bölcs útmutatásait.

Újabb pihenőjét tölti Járai Máté is, aki a Győri Nemzeti Színháztól kért és kapott tavaly ősszel egy három hónapos leállást. Belátta, lassítania kell, a megfeszített tempó után tehát behúzta a kéziféket, az elmúlt évadok bemutatói és előadásszámai, napi sorozatának forgatása felőrölte energiáit. Maradj otthon – ez eddig nem volt probléma számára, hiszen feleségével, Kírával szeretik és megbecsülik a minőségi együtt töltött időt, végre kipihente magát, és mint a főnixmadár, újult erővel vágott neki a januári próbáknak. A sikeres márciusi Goldoni-premier után már Méhes Lászlóval állt neki az évad nagy ígéretének, Peter Shaffer zseniális, Amadeus című színművének. Ezt a mostani, újabb kényszerpihenőt azonban kihagyta volna, és csak reméli, hogy ebben az évadban eljátszhatja még minden idők egyik legnagyobb géniuszát.

„Nekem most próbálnom kellene ezerrel, és minden este játszanom, hogy legyen bevételem. De első szeretteink és a magunk egészsége, utána jön az az egzisztenciális veszteség, amiről mindannyian be tudunk számolni. Ez a mostani leállás egy dologra mindenképp rávilágított, mennyire illékony dolog az, amiben benne vagyunk, és ehhez nem kell világjárvány, elég egy bokaficam vagy egy komolyabb baleset, hogy zavar keletkezzen a gépezetben. Mindenkinek azt kívánom, hogy ép és egészséges legyen!”

Máté ezenkívül a társadalmi felelősségvállalásra is felhívta a figyelmet a Győr+Rádió reggeli műsorában, teljesen indokolatlannak tartja azt a felhalmozást és felvásárlást, ami hetek óta zajlik az országban.

„Nem háborúban, hanem egy komoly járványügyi helyzetben kell helytállnunk. Mikor már az ötödik kiló lisztet, cukrot és olajat vesszük meg, gondoljunk a másik emberre is, hogy neki is maradjon még a kínálatból, próbáljunk meg túllépni önmagunk önzőségén, emberségből kell most vizsgáznunk” – zárta Járai Máté.

„Ez az időszak az egyéni, társadalmi és politikai felelősségvállalásról is szól, illetve arról, hogy elfogadjuk azt, hogy szokványos életünk most egy jó időre más irányt vesz” – folytatta már Szina Kinga, a Győri Nemzeti Színház művésze.

„Ha túllépünk saját egyéni helyzetünkön, tisztán láthatjuk, mindenki osztozik a nagy egész problémáján.”

Az első sokkon már ő is túl van, ha teheti, tesz egy nagy sétát a természethez közel, az emberektől távol. „Szépen süt a nap, muszáj kijönnöm, hogy kiszellőztessem a fejem. Ahogy telik az idő, látom már, miképp rendszerezhetem hétköznapjaimat. Hiányzik nagyon a színház, a Goldoni- darab premierje után már Dunaújvárosban próbáltam Háy János Utánképzés ittas vezetőknek című művét.” Most ennek szövegkönyvét tanulja, ha mégis zöld lámpát kapna az idei évad, zökkenőmentesen induljon neki a félbe maradt próbáknak. Mindennap tornázik, barátaival online főzőleckéket vesznek és segíti idős édesapját. Arra is bőven marad ideje, hogy hobbijának, a festészetnek hódolhasson, újra előkerült tehát a festővászon és ecset.

Kinga is örömmel csatlakozott kollégája, Nagy Balázs Facebook-csoportjához, hiszen színház és kultúra nélkül lehet élni, persze, csak nem érdemes.