Nem csak gyerekeknek szóló mesét rendezett Simon Kornél egy felvonásban, a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy termében. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry sem csak gyerekeknek írta a világ egyik leghíresebb történetét, A kis herceget. Premieren jártunk.
A kis herceg színpadi adaptációja még akkor sem egyszerű feladat, ha az egyre tapasztaltabbá váló rendező – aki egyébként nem olyan régen volt gyerek, de ahhoz elég sok idő eltelt, hogy akár el is felejthesse, hogy milyen volt az – egy olyan társulattal dolgozik, akik tudják, mi kell a gyerekeknek (is). A Vill-Korr Sulibérlet keretében Simon Kornél költői színházat álmodott a homokozóba, ami ez esetben a puritán díszlet része. Az előadás a világklasszikus kulcspontjaira épül: ahogy a könyv, úgy a darab is az élet lepárlása. „Szerintem ez egy szomorú történet, nemcsak azért, mert a kis herceg visszamegy a bolygójára, hanem elkeseredésre adhat okot a sok visszásság, amivel találkozik utazása során. De próbáltam ezt a szomorúságot kicsit finomítani, és egy keretjátékkal, a kalandokra való összpontosítással egy olyan pikareszk előadást készíteni, ami utaztatja a nézőt is. És bár találkoznak a halállal, érezzék, hogy az élet megy tovább, és közben nekünk is meg kell találni magunkban újra és újra a kisgyereket. A gyerekeknek pedig nem szabad minden tekintetben felnőniük” – nyilatkozta a bemutató előtt a rendező a Győr+ Televízió Kulisszák mögött című műsorában.
Az 1943-ban megjelent A kis herceg az emberi társadalom karikatúrája, s egy olyan tanítás, ami életszakaszonként mást mutat meg az olvasóknak, most pedig a nézőknek. Több mint háromszáz nyelven és dialektusban jelent meg mintegy 80 millió példányban. Számos részlete elhíresült, a leginkább a Rókától elhangzottak: „Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
„Gyerekként a történet kalandossága fogott meg, most sokkal keményebb dió volt újraolvasni, hiszen benne sorakoznak a felnőttkor nagy pofonjai. Remélem, aki látja az előadást, kezébe veszi a kötetet is” – mondta Simon Kornél.
„Ez jó volt” – kontrázott rá a percekig tartó tapsra egy kislány a nézőtérről, és ennél talán nem is kellhet nagyobb dicséret az alkotóknak, akik valószínűleg nem felejtették el, milyen is gyereknek lenni.
Szerző: Zoljánszky Alexandra
Fotó: Fehér Alexandra