Az Aludj máskor! 24 órás diákvetélkedőben a Győr+ Médiánál is teljesítenek feladatokat a részt vevő csapatok. Az alábbi cikkek az ő írásaik, nem a Győr+ Média által készített írások.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy fellegvár, melyben egy többgenerációs család élt. Ők képviselték a szivárvány Weöres színét. Egy nap a nagymama, kinek ráncain már a szivárvány színei csillogtak, buborékfánkot sütött ifjú unokájával.
Ahogy a tésztát keverték, a szellőpor hatására, ahogy a receptben is állt, elkezdtek feljönni az icipici buborékok. Az apró, fényes léggömböcskék láttára, a kisfiú megkérdezte nagymamáját a galaxisuk mivoltáról. A nagymamában a kérdés szellője kiváltotta az emlékek sokaságát.
Gondolattócsái között sétálva, az egyik víztükörben meglelte a kérdésre a választ. A pocsolya hullámai elúsztatták hozzá emlékei illatjait és színeit. Az idősödő hölgy hátán a szivárvány görbülete szaladt végig, ahogy mesélésbe kezdett. „A szivárványt a Földön megtaláltuk, majd ide repített minket a szelek szárnyán. Azóta születnek a következő generációk buborékokban, ahogy a ciklon erre hozza őket.”
A történet meghatotta a kisfiút és könnyei hatására elkezdett cseperegni az eső a Földön.
 A nagymamából úgy jöttek a szavak, mint a vízfolyás. Elmesélte, hogy a ciklon jelenléte hogyan változtatta meg a nyelvet az évszázadok alatt. Az ősi nyelv előtt tisztelegve vezérünk még mindig előszeretettel használja.
A gyermeket a meghatódottságból a 70 unoka közül az egyik által felé gurított felhőlabda zökkentette ki.

A nagymama csendben figyelte a gyerekek játékát, elmerengve azon, hogy mennyi minden változott, mióta barátaival megtalálta a szivárvány végét, és átkeltek a színes fürtök között.