1991. augusztus 23-án, 69 esztendős korában hunyt el Nemes Nagy Ágnes, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró. „Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell” – írta egyik legszebb versében.

Nemes Nagy Ágnes Budapesten született, élt, és hunyt el. Az érettségit a Baár-Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel tette le, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakos hallgatója lett, diplomáját 1944-ben szerezte. Bár verseket már diákkorától kezdve írt, folyóiratokban a diplomaszerzést követő évtől kezdett el publikálni. Kettős világban – ezzel a címmel jelent meg első verseskötete 1946-ban, mellyel elnyerte a Baumgarten-díjat.

1944 tavaszán házasodott össze Lengyel Balázs író-szerkesztő-kritikussal, akivel később megalapította az Újhold című irodalmi folyóiratot. A lap csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek – olvashatjuk a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) honlapján.

A kemény diktatúra Nemes Nagy Ágnes munkásságára is rányomta bélyegét: azokban az években szinte csak műfordítóként és a gyermekirodalom művelőjeként publikálhatott. Fordított például Corneille-t, Racine-t, Molière-t és Victor Hugo-t. A pedagógusi pálya vízére tovább evezve, 1954 és 1958 között a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt. Majd, 1958-tól szabad szellemi foglalkozású íróként dolgozott. Ugyanebben az évben váltak el férjével, ám szellemi életközösségük a további évtizedekben is megmaradt.

Szárazvillám című második kötete 1957-ben látott napvilágot. Azóta folyton jelen volt az irodalmi nyilvánosságban, ám a kultúrpolitikai hivatalosságtól távol tartotta magát. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre – foglalja össze a PIM weboldala.

Költői erejét, sőt személyiségét is jobban megismerhetjük, ha elolvassuk Németh László Kossuth-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító levelét, melyet Nemes Nagy Ágnesnek írt ’57 decemberében. Részlet:

„(…) a könyve állandóan velem van (újabban versekkel gyógyítom magam: Babitscsal, Baudelaire-rel, tehát jó a társaság), s mindig találok valami meglepetést benne. Két szubjektív okom is van, hogy örüljek neki. 1. Nem tudom hány éve már, hogy megismertem, azt hiszem asszony volt már, de volt Magában valami lányos tisztaság, szigor, intellektuális erély, ami a hősnőimre emlékeztetett: Nemes is, Nagy is, Ágnes is: a nemes itt, mondtam, igazán nemes. Később a társasági-irodalmi környezet kissé elmosta ezt a benyomást… Most a könyvében megint megtaláltam, de már nem mint előérzetet, atmoszférát – hanem mint versekbe rögzített, gyűrt alkatot. 2. Engem mindig inkább az egész magyar irodalom karrierje izgatott, mint a magamé, s merthogy a romló agy a sorból kiállít, nagy vigasz számomra, hogy annyi tehetséges fiatalt látok megint – akik fölöslegessé teszik életemet, egyre nehézkesebbé váló s több akadályba ütköző (és soha el nem ismert) kórusvezetői szerepemet. Tán ezért is túlzom a jelentőségét egyiknek-másiknak.”

Tudniillik, hogy Nemes Nagy Ágnes nemcsak költészetéről, hanem esszéiről is híres. 1975-től több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészetről és a versekről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái – tudhatjuk meg a PIM oldaláról.

Az irodalom számára erős kapocs volt más országok kultúrájához is: egyrészt jó kapcsolatot ápolt a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával, másrészt pedig nem egyszer képviselte Magyarországot külföldi felolvasó esteken és nemzetközi írótalálkozókon. Sőt, négy hónapot töltött az egyesült államokbeli Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.

A ’80-as évek közepén új életre kelt az Újhold (almanach formában), melyet Lengyel Balázzsal közösen indított újra. A szépirodalom mellett nagy teret kapott benne az esszé és a tanulmány – sokszínű művészeti és tudományos területekről. A sorozat Nemes Nagy Ágnes halálával megszűnt.

Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Halála után, 1997-ben Lengyel Balázzsal közösen megkapta Izrael Állam „Yad Vashem” kitüntetését, mert a Holocaust idején azon bátrak és igazak közé tartozott, akik biztonságuk kockáztatásával védték, bújtatták és mentették az üldözötteket – fogalmaz a múzeum weboldala.

1998-ban a Pro Renovada Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére.

Nyitókép: Wikipedia/Szép versek antológia-sorozat (1987), Csigó László fotóművész (b), Wikimedia/Dr. Varga József (j)