Összesen 20-30 helyen, alig pár négyzetméteren az országban felütötték fejüket a kaktuszok. Jellemzőjük, hogy nem őshonosak, viszont rendkívül szívós növények, melyek veszélyesek lehetnek a hazai növényvilágra.

A témában Csecserits Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa nyilatkozott az Időképnek.

Az inváziós kaktuszfajok az amerikai kontinensről kerültek be Európába. Észak-Amerikában egészen a kanadai prériig őshonosak, így a Magyarországhoz hasonló szélességi körökön, sőt ennél hidegebb éghajlaton is régóta képesek túlélni a telet. Itthon a 2000-es évek óta ismertek, és egy-egy helyszínen már 20 éve megtalálhatók. Ahol a talaj száraz és könnyen átereszti a vizet, egyes kaktuszoknak a túlélésben a -20 fokos fagy sem okoz problémát.

Ezek az Amerikából hozott hidegtűrő kaktuszok az ördögnyelv-fügekaktusz vagy heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) és a Kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaeacantha).

A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nem a klímaváltozásnak tudható be a medvetalpkaktuszok magyarországi elterjedése, természetes ellenség hiányában jelenlétükkel könnyen kiszoríthatják az alacsonyabb tűrőképességű őshonos fajainkat, melyek kevésbé ellenállók a rendkívüli (aszályos, forró) időjárásnak.

Dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa a fentieken túl megjegyezte, hogy hazánkban eddig 15 faj alkalmi vagy tartós magtelepedését észlelték a természetben, amely többségének csak 1-2 előfordulását ismerjük. Inváziósnak, és más fajokra veszélyesnek viszont leginkább a medvetalpkaktuszokat sorolhatjuk, melyek számos védett növényfajt is kiszorítanak természetes élőhelyükről. Az idén indult “citizen science” adatgyűjtés tagjaként felhívta rá a figyelmet, hogy nem egészen egy év alatt megháromszorozódott az ismertté vált „kivadult” kaktuszállmányok száma, jelenleg több, mint 60 természetben való kisebb-nagyobb megtelepedésről tudunk. Ezek mintegy fele a Duna-Tisza közén található, de a Nyírségben, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Mecsekben és a Villányi-hegységben is felfedeztek állományokat.

A biológus egy témával foglalkozó kutatás során idén elsőként bizonyította a kaktuszok magról történő természetben való terjedését, amely révén szaporodásuk még könnyebbé válik, nagyobb távolságokba képesek elburjánzani.

Egyes őshonos fajok kiszorításán kívül a kaktuszok megnehezíthetik, sőt megakadályozhatják egy terület mezőgazdasági, illetve rekreációs célú hasznosítását.

A Mediterráneum és Afrika egyes részein annyira elszaporodtak a kaktuszok, hogy már a gyepek legeltetését is ellehetetlenítik, sőt a 20. század első felében Ausztráliában hatalmas területeket el is hagytak a gazdák, mert a kaktuszinváziók miatt nem tudták azokat legeltetni – fogalmaz a szakértő.

A kaktuszok felelőtlen kiültetéssel vagy zöldhulladék útján kerülnek a természetbe, irtásukra több alkalommal, több helyszínen is sor került.

Szöveg: Időkép