A magyar lovaskultúra éltetése nemzeti ügy, amiért Cseri Dávid, az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad vezetője minden követ képes megmozgatni. A Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári karán végzett gazdász szerint felemelő megtapasztalni, hogy a lovas fajtamentés olyan érték, amely politikai érdekek felett áll, és összeköti az embereket ezzel a nemzeteket is.

Cseri Dávid néhány napja érkezett haza Rómából, ahol az Olaszországban szolgáló lovas alakulatok vezetőivel tárgyalt, majd szusszanásnyi időt sem hagyva magának a készülő Hadik András-film forgatásán lovagolt. Interjúnk kedvéért hazatért Szilvásváradról Győrzámolyra családjához és lovához, hiszen mint mondja, nélkülük nem lenne teljes a róla szóló portré. Radó nyergében ugyanis már kisbabaként is ügetett édesapjával, ötévesen egyedül lovagolt tereplovaglásokon, később pedig hű hátasával, a ma is istállójukban álló 25 éves Nárcisszal érte el versenysikereit. Úgy érzi, mosonmagyaróvári gazdásztanulmányai mellett ez a kapcsolat alapozta meg, hogy mára majdnem két éve vezeti sikerrel az ország legifjabb ménesigazgatójaként az Állami Ménesgazdaság Szilvásváradot.

Lenyűgözte az akadémia

„Valamilyen szálon – munka, sport, család, barátok – mindig is kapcsolódtam a lovas élethez. Az ennek kapcsán megismert barátaim, mentoraim nagyban meghatározzák gondolkodásmódomat, céljaimat. Némethy Tamás, az egyik utolsó huszártiszt és az őt körülvevő lovasemberek, akik a régi huszárszellemet is tovább örökítik, fontos személyek számomra. Megtanítottak a szakma, a lovak iránti alázatra, ami magába foglalja az idősebb generációk tiszteletét is. Ennek szellemében tevékenykedem ma is” – mutatott rá Cseri Dávid, aki már a Széchenyi István Egyetem állattenyésztő mérnöki képzése alatt is olyannyira elhivatott volt, hogy az alma mater támogatásával három kötetet is kiadott.

A történelemrajongó ménesgazdaság-vezetőt már középiskolásként is lenyűgözte a Széchenyi István Egyetem patinás Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi kara, ahol a gazdászok olyannyira összetartók, hogy – a generációs különbségeket figyelmen kívül hagyva – bárhol járjanak is a világban, egymást testvérként fogadják. „A Széchenyi-egyetem közössége a támogatáson kívül olyan közeget teremtett, ami táptalaj ahhoz, hogy az ember maradandót alkothasson. Ezért a mai napig, hogyha tehetem, visszajárok Mosonmagyaróvárra előadást tartani. Leendő mintagazdaságként is kapcsolatban vagyunk, gyakornokokat fogadunk, erősítjük ezzel a régiókon átnyúló szövetségeket is. Meg szeretném hálálni azt a sok jót, amit az akadémia adott, a mai napig is segítjük egymást” – fejtette ki a hálás öregdiák, aki olyannyira büszke alma materére, hogy amikor átvette a stafétát a ménesgazdaság élén, beszédében külön kiemelte meghatározó gazdásztanulmányait.

Amikor azt kérdeztük, hogy fiatal kora ellenére honnan gyökerezik benne az elköteleződés, az elszántság, a felelősségtudat és a motiváció, kifejtette: „A példaképemnek is tekinthető európai hírű lótenyésztő-fogathajtó-méneskari tiszt Pettkó-Szandtner Tibor és bajtársai sokkal nehezebb helyzetből, az első világháború viszontagságai után virágoztatták fel, emelték világszintre a magyar lovas kultúrát a húszas, harmincas években. Ha most nem folytatjuk minden erőnkkel és szenvedélyünkkel munkásságukat úgy, ahogy ők tették, akkor kárba vesznek több évezredes értékeink, melyeket elődeink erőfeszítéseinek köszönhetünk. Az irántuk érzett tisztelet mellett bőven elég motiváció, hogy ez nemzeti ügy. Szeretném, ha a magyar lófajtákat az őket megillető előkelő helyen jegyeznék a világban.”

Hozzátette, eredményei a látszat ellenére a csúcstól még nagyon messze vannak. „A lótenyésztésben legalább tíz év távlatában láthatjuk meg munkánk valódi eredményeit, ezért két év alatt még csak az alapokat sikerült letennünk kollégáimmal” – fűzte hozzá. Első számú céljuk az 1500-as évek óta tenyésztett lipicai fajtagén megőrzése és népszerűsítése, helyének megtalálása a XXI. században is, de emellett fontos, hogy a Heves megyei lovasközpontot is élettel töltsék meg.

Újra csillag a világtérképen

„Az utóbbi egy évtizedben Szilvásvárad kiesett a nemzetközi lovas sportélet vérkeringéséből, de ez a folyamat idén végre megtört. Három szakágban is nemzetközi versenyeket rendeztünk háromcsillagos szinten, fogathajtás mellett díjugratásban és díjlovaglásban is. Ennek köszönhetően a visszajelzések alapján kijelenthetjük, hogy visszakerültünk Európa és a világ lovassporttérképére. Ez mindenképpen olyan eredmény, amire büszkék lehetünk. Emellett nagy öröm, hogy 2024-ben négyesfogathajtó-világbajnokságot rendezhetünk” – mondta a legfontosabb eredményekről szólva.

Cseri Dávid a ménesgazdaság élén egyfajta nagyköveti szerepet is betölt, hiszen járja a világot, népszerűsítve a magyar lófajtákat, illetve hazánkat. Szerinte felemelő megtapasztalni azt, hogy valóban vannak olyan közös értékek, amik olykor gazdasági vagy politikai érdekek felett állnak, és képesek összekötni az embereket és a nemzeteket. Ennek kulturális hozadéka mellett gazdasági, piaci hatása is érzékelhető közvetett módon is. Hogy ez mérhető, közgazdasági szempontokból is értékelhető legyen, Cseri Dávid most egy kutatócsoporttal ennek kidolgozásán munkálkodik.