Júliusban a legfőbb feladat a növényeink locsolása. Figyeljünk oda, ha túl sok a locsolóvíz és a tálkában marad, az felforrósodik és akár növényeink gyökerének pusztulását is okozhatják.

Nagyon sok növény levele megég, régi növényeink, amik már évek óta a kertünk díszei a lég- és talajszárazságtól szenvednek. Ha ezt látjuk, és segíteni szeretnénk, akkor úgy számoljunk, hogy egy nagyobb fának, bokornak, örökzöldeknek legalább 60-80 liter vizet adjunk egy-egy locsolás alkalmával.

Erre a legjobb módszer egy műanyag hordó 50-100 literesig, és azon pár lyuk, amit felengedünk vízzel, és a növény mellé teszünk. Fáknál a lombozat csurgójához tegyük és hagyjuk, hogy szépen lassan kiszivárogjon belőle a víz. Ezután áttehetjük egy másik növényhez. Az így kijuttatott víz szépen lassan és mélyre szívódik be, így tovább biztosít víz- és tápanyagfelvételt növényeink számára.

A víz mellett fontos a tápanyag is, a rendszeresen locsolt növényeknél minden 3-4. locsolás lehet tápoldatos is egyben. Nagyon fontos a kálium utánpótlása, hiszen nagyban hozzájárul a növényeink hőtűréséhez, ugyanis a káliumfelvétellel javul a növények stressztűrő képessége. Egy magas káliumtartalmú gyeptrágyával sokkal zöldebb és szárazságot/meleget is jobban elviselő gyepfelületet tudunk elérni.

Nagyon figyeljünk arra, hogy tápanyag kijuttatása után a rendszeres locsolás biztosított legyen, mert ellenkező esetben a műtrágyák akár ki is égethetik a füvünket.

Az idei évben, aki szép zöld gyepet akar, az öntözheti bőven. Van olyan hely, ahol a vízmérő szerint június végéig annyi vizet locsoltak ki ebben az évben, mint 2020-as évekig az egész szezonban. Ha csak gyepet locsolunk, azt is a legjobb korán reggel vagy a délelőtti órákban locsolni, inkább nagyobb vízadaggal és heti 1-2 napot kihagyva. Ha naponta vagy naponta többször locsoljuk a gyepet, gombás fertőzések jelennek meg, amik ellen nehéz vagy csak gombaölő szerek felhasználásával tudunk védekezni.

Kevesen gondolnák, de egy agyonlocsolt gyep akár szúnyogkeltető is lehet, és ott nincsenek aranyhalak, amik elfogyasztanák őket.

Ha már kerti tó, ott is hatalmas a párolgás, így hetente akár többször is gondoskodjunk a víz utánpótlásáról. A melegben nagyon figyeljünk a víz keringetésére, és arra, hogy megfelelő árnyék érje a vízfelületet. Ha ezt nem tudjuk a vízen úszó levélzettel (tavirózsa, békatutaj) lefedni, akkor akár még egy leszúrt napernyő is jó szolgálatot tesz, mert ha egy kisebb tó vize nagyon felmelegszik, akkor a zöld algásodás felgyorsul. Első megoldás egy vízcsere legyen, ha ez nem segít, akkor kezdjünk el használni kemikáliákat (algaölő szereket), ahol nagyon figyeljünk a gyártó által javasolt hígítási arányra.

A tó vízfelületén úszó, lebegő, elszáradt növényi részeket folyamatosan távolítsuk el. A halainkat is óvatosan etessük, mert ha ilyen melegben túladagoljuk az etetőanyagot, akkor nagyon könnyen a fehérjétől úgymond felforr a vizünk, ami akár a kedvenceink pusztulását is okozhatja. A jó haletetés az, amikor annyit adunk, amennyit 3-4 perc alatt el is fogyasztanak.

A hónap végétől, remélhetőleg addigra kicsit lesznek hűvösebb időszakok, az örökzöldek, fenyőfélék metszését, nyírását is megkezdhetjük.

Tipp: Árnyékolás növénnyel, légkondi helyett! A ház árnyékolása a 70-es, 80-as években volt divat, a házak falát befuttatták vadszőlővel vagy borostyánnal. Tévedés, hogy ezek a növények leszedik a vakolatot és megrepesztik a ház falát. Éppen ellenkezőleg, kiszívják a falból/vakolatból a nedvességet és a leveleik átfedése miatt még le is árnyékolják, így nem engedik felmelegedni, sőt a párologtatásukkal csökkentik a hőmérsékletet is. Egy-egy tő borostyán 8–10 m2 felületet be tud nőni 3-4 éves korától. Míg a vadszőlők 6–8 m2-t nőnek be a 2-3. évtől.