Az autizmus szó hallatán sokaknak talán az Esőember, Forrest Gump juthat eszébe elsőre. Kovács-Orosz Anna, egy autista gyermekeket nevelő édesanya, az autistabarát akadálymentesítést küldetésének tartó Pamacs Egyesület vezetője osztja meg tapasztalatait.

Az autizmus egy élethosszig tartó állapot, a tipikustól sokszor különbözően működő idegrendszer a jelenlegi tudomány állása szerint elsősorban genetikai jellegű adottság. Röviden és dióhéjban: „Más, de nem kevesebb.” Aki közelebbről is megismerkedik autista emberekkel, az rájön, hogy ők ugyanúgy, mint a neurotipikus emberek, egy kiszámítható, boldog életre vágynak, ebben teljesen egyformák vagyunk. Néha még az autizmusban érintettek számára is nehéz megérteni és megélni, hogy az autizmus egy széles spektrumú skálán változó állapot.

Van, amikor több segítségre, támogatásra lehet szükségük, van, amikor egy kis csendes elvonulásra vagy megnyugvást adó tevékenységre, vagy egy elfogadó közösségre, vagy éppen csak egyszerűen arra, hogy ne érezzék és éreztessék velük, hogy  terhet jelentenek az őket körülvevők és a társadalom számára. Lehetnek nehézségeink vagy rossz tapasztalataink az autizmus kapcsán, és talán jogosan tesszük fel a kérdést, akár érintett autista gyermeket nevelő szülőként is, de hát mit adhat nekünk az autizmus? 

Egy olyan gondolkodási stílust, ami egy életen át tartó tanulást és nyitottságot kíván tőlünk. Nyitott szívet a megismerésre, a jobb megértésre, a hatékonyabb segítségnyújtásra gyermekeink és minden ember felé is egyaránt. Mert „minden emberrel, aki jobban megérti az autizmust, egy autista ember lesz boldogabb”.

Ne féljünk megismerni, megérteni az autistákat. Ha nyitottak vagyunk és elfogadásra készek, akkor hatalmas kincsekkel gazdagodhatunk autista barátaink által. Talán ez az első lépés afelé, hogy egyre inkább akadálymentessé válhasson az ő számukra is a mindennapi élet számos területe: óvoda, iskola, munkahely vagy szabadidős programok.