Kollégánk a tó északi és déli partját is bejárta, képriportja két különböző világról árulkodik.
Rózsa Tamás vasárnap gondolt egyet, autóba pattant, hogy kiderítse: valóban olyan súlyos-e a helyzet a Velencei-tónál, mint ahogy azt napok óta hallani lehet.
“Agárdon álltam meg először egy csónak- és vitorláskikötőben. Itt legnagyobb meglepetésemre nyomát sem láttam az alacsony vízállásnak: éppen egy turistákkal teli kishajó ment el előttem. Beszéltem egy idős házaspárral, akik csodálkoztak a kérdésen. Szerintük nincsen szokatlan alacsony vízállás” – kezdte beszámolóját munkatársunk.
Tamás Agárd után a velencei korzó felé vette az irányt, mint mondta, egy teljesen más világ fogadta. “A kocsiból kiszállva brutális, a tó felől érkező bűz csapott meg. Magába roskadt vendéglátós emberek, a strandon katasztrófa turisták. Itt egyértelműen látszik a tó egykori- és mostani határa. Budapestről érkezett fiatalokkal beszéltem, akik azt mesélték, hogy a tó nagyjából harmadáig be lehet sétálni az északi oldalon. Folytattam utamat, és gyalog besétáltam én is a nádasba. A helyiek nem értik a mostani média felhajtást, mert állítólag ez a helyzet már 10-15 éve. Két alacsony termetű kutya volt a parton, akik sok száz méterig vidáman szelték a vizet: úszás nélkül” – vázolta a látottakat fotós kollégánk.
A túrából tehát megállapítható: a déli oldal hobbi hajózásra alkalmas, és kellemes környezet fogadja az erre járókat. Az északi oldal azonban más: ide csak az menjen, akit nem rettentenek vissza a kellemetlen szagok és a szomorú látvány.